Urak, jobb lesz vigyázni! - Beaumarchais híres vígjátéka a Vörösmarty Színház színpadán

Azt merészség lenne állítani, hogy a Figaro házassága bemutatása egyenesen vezetett volna a francia forradalomhoz. Az viszont igencsak valószínű, hogy jónéhány téglát meglazított a Bastille falában. A szókimondó, az arisztokráciát kigúnyoló darab veszélyességét XVI. Lajos francia király is megérezte, ezért 3 évig nem is engedték előadni a Figaro házasságát. Aztán 1784-ben mégis láthatta a közönség, a zajos siker sem maradt el. Nem csak tartalma miatt, hanem azért is, mert Beaumarchais a fordulatos cselekménnyel és a kiváló dialógusokkal megújította a vígjáték műfaját.

S hogy megállja-e helyét ma is a színpadokon? Nos, a Vörösmarty Színház közönsége meggyőződhetett erről, a társulat színre vitte a darabot. Hargitai Iván rendező és csapata Hamvai Kornél fordítását használta, és ha nem is aktualizálta a történetet, a jelmezek és a rekvizítumok és persze a színészi játék révén sikerült kiemelni a darabot az egyszer volt hol nem volt rizsporos világából, így időtlenné tenni. Az első éjszaka undorító joga ma már nem él (?), és rosszra gondol az, aki behelyettesítené például az első milliárd jogával. Kinek is jutna az eszébe? Az meg pláne nem üthet szöget senki fejébe, hogy urak, jobb lesz vigyázni! Hiszen itt ők maguk ismételgetik, hogy hol van a morál, hova tűnt az erkölcs? Aki pedig ilyet mond, rossz ember nem lehet. Ugye?

Hirtling István (Almaviva gróf) ezúttal is profi alakítást nyújt

Az előadást nézve több hasonló kérdés eszünkbe juthat. Pedig hát vígjáték ez, még ha a keserűbb, ironikusabb fajtából is. Ne tessék megijedni, amit látunk szórakoztató, a jól ismert fordulatok megjelenek, a cselszövényeket ritmuson tálalják, amikor kell , a közönség kuncog is.

Viszont a táncosok, statiszták marionettszerű mozgása, a kikacsintás, a kiszólások miatt megemelkedik a stílus, több lesz az egész, mint szimpla vígjáték, pláne bohózat. Érdekes ötlet a mikrofon, amibe szereplőink belemondják monológjukat, igazukat, hazugságaikat. Mint egy szürreális kibeszélő showban vagy kortesbeszédben.

Az, hogy ebben a világban a szegénylegény legyőzheti-e a hatalmával visszaélő nagyurat, nagy kérdés. Tény, hogy ebben a mesében Figaro megpróbálkozik ezzel. Hősünk egyébként sokat megélt, sok mindenen átment, kevésbé optimista, inkább kicsit cinikus, keserű figura. A szerelemben viszont a végletekig hisz. Lábodi Ádám egyre jobb, ezúttal is pontosan építi fel a figurát. Kettőse ismét rendben működik darabbéli ellenfelével, Hirtling Istvánnal (Almaviva gróf). Utóbbi könnyedén hozza az, ellenszenves, hiú férfi archetípusát. A többi szereplő is beletalált a rendező által megkívánt stílusba. Pálya Pompónia (Susana) vonzó, talpraesett komornát formál, aki kifigurázza a bájolgást is, kevesebb grimaszolás azonban tán több lenne. Varga Gabriella (Rosina) is mai típust alakít megalázott, bosszúálló nőként. Váradi Eszter Sára, Kuna Károly, Keller János, Kozáry Ferenc, Kelemen István, Péteri Lilla, Karácsony Gergely eltalált karaktereikkel egészítik ki a bolond körforgást.

Érdekes vígjáték. S hogy elegendő büntetés-e a megalázás és a magány? Milyen tanulsággal távozik Figaro a végén? Kiderül az előadásból.