A könyvekben felejtett, régi emlékek

Könyvek között dolgozom. Napközben a könyvtárban, este, éjjel otthon, a könyvtárszobában. A munkahelyemen ábécérendben sorakoznak a regények, versek, külön polcokon a szakirodalom, az ifjúsági könyvek. A raktári jelzet segíti az eligazodást. Otthon nincs ilyen katonás rend, de a József Attiláról szóló tanulmánykötetek, az irodalomtörténeti monográfiák, az orosz irodalom, a versek, a lexikonok, egyéb kézikönyvek meghatározott, könnyen elérhető helyen találhatók. Könyvek néznek rám mindenhol, s könyveket látok, ha körülnézek. Gyakran álmodom betűkkel, nyomtatott szöveggel. Fekete vagy épp színes. Rövidebb-hosszabb sorok kígyóznak. A tipográfia eltérő. Más-más betűtípus jelenik meg előttem: Garamond, Palatino, Bodoni, Times New Roman. A lapszélen korrektúrajeleket látok Közben Vörösmarty két kérdése zakatol agyamban: Miért e lom? s Ment-e / A könyvek által a világ elébb?

A könyvekben az olvasók olykor hajlamosak különös alkalmi könyvjelzőket hagyni. A ráckeresztúri könyvtár gyűjti a könyvekben hagyott emlékeket. Egyelőre csak virtuális kiállításon látható néhány érdekesség, de talán egyszer majd igazi tárlaton is megtekinthetők lesznek
Fotó: FMH-illusztráció; Gajdó Ágnes

Csakugyan. Mert hát mire használjuk ma a könyveket? Van, aki fűtetlen szobácskájába lehel meleget egy-egy rongyos példánnyal. Más előkelő helyen őrzi a díszkiadású Jókai összest. De akad-e még olyan ember, aki valóban olvas? Akinek a könyv több, mint élettelen tárgy? Aki olykor lopva végigsimít kedvenc kötetén? Lehet valami mágikus varázs a könyvekben. Delej. Szelíden erőszakos vonz-erő. Könyvek nélkül teljes lehet-e a létezés?

Szerintem nem.

Akkor hát miért mondanak le sokan mégis a szülők, nagyszülők által összegyűjtött sorozatokról, netán egyedi kiadványokról? Gyakran gondolkodom ezen, főleg akkor vetődik fel újra és újra a kérdés, amikor felajánlásként egész kocsideréknyi könyv érkezik a könyvtárba. Aki hozza, örül, hogy nincs már rá gondja. Mi, akik fogadjuk, szintén örülünk, mert talán előkerül a dobozok mélyéről valami ritka kincs, amit rég-óta keresnek az olvasók.

Vagy kihullik egy-egy kötetből az alkalmi könyvjelző: lejárt buszbérlet, üres papírfecni, összefirkált újságdarab, kártyanaptár s ki tudja, még mi

El sem tudják képzelni, mi mindent felejtenek az olvasók egy-egy könyvben! Még kollégám, Szokoli Krisztina kezdte gyűjteni a könyvtárnak felajánlott könyvekben, folyóiratokban vagy a könyvtár állományában lévő példányokban talált tárgyakat. Lepréselt négylevelű lóhere, el nem küldött szerelmes levél, postai feladóvevény, nyeretlen totószelvény, kártyalap, csokipapír, szentkép, vonatjegy, fotó, be nem váltott sorsjegy, újságkivágat, névhegy, 3D-kártya, különféle anyagból készült könyvjelző került a borítékba, aminek tartalma az elmúlt években gyarapodott. A legérdekesebb talán egy kockás papírfecni, amire Vámos Miklós a következő titokzatos üzenetet írta: Egyszer majd mesélje el, hogy ezt miért csinálta . Név és telefonszám. Sosem derül ki, mikor és ki beszélt az íróval, s mi lenne, mi lett volna az elmesélnivaló .

Dosztojevszkij egyik regényében esküvői meghívó lapult, Mária és András invitálta az általunk ismeretlen címzettet, hogy legyen tanúja, amint örök hűséget fogadnak egymásnak Ugyancsak A félkegyelmű című regény egy példányában bukkantunk rá arra az emléklapra, amit olvasónk, a Magyar Néphadsereg ifjú választója 1985-ben abból az alkalomból kapott, hogy az országgyűlési és tanácsi választásokon első alkalommal szavazott .

Szélvédőre ragasztható matricát rejtett Rejtő Jenő tizennégy karátos autója - rajta a fölirat: Fogjunk össze az udvarias közlekedés megteremtéséért! Körülötte az akkori fuvarozó vagy teherszállító szervezetek logója: ÉPFU, TSZSZKV (Tejipari Szállítási, Szolgáltató és Készletező Vállalat), Főtaxi, BSZV (Belkereskedelmi Szállítási Vállalat), Magyar Autó-klub, Hungarocamion, BKV, Volán, FŐSPED, KOHUSZ (Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalat).

Nagy élmény volt olyan vonatjegyet találni, amilyet gyerekkoromban gyűjtöttem. S ugyancsak az emlékezetes meglepetések közé tartozik a Katonaidőm emlékére fel-iratú kép, ami 1954-ből köszön ránk. A nagypatront reklámozó kártyanaptár pedig - azt hiszem - már csak keveseknek mond valamit

De jó így! A könyvtárban ugyanis egyszerre létezik a múlt, a jelen és a jövő. A leg-frissebb kiadványok mellett az olvasók rendelkezésére állnak a régebbi kötetek, s megtalálhatók a ma talán kevésbé divatos szerzők alkotásai is. Nemegyszer előfordul, hogy a kopott borító mögött igazi érték rejlik. Sőt, olykor még több is: valódi kincs.