Dicsőítő énekek Dinnyés módra

A Megújulás éve – hirdeti magát a Reformáció emlékéve, amelynek programsorozatát Székesfehérváron Frissítő forrásnak nevezték el. Ennek a megújulásnak a szellemében készítette el és adta ki Dinnyés József daltulajdonos friss könyvét CD-melléklettel együtt, Huszár Gál megszólaltatott énekeskönyve címmel. A közönség a Kálvin téri Református Gyülekezeti Házban ismerkedhetett a dalokkal, amelyeknek történetéről Dinnyés a maga közvetlen módján beszélt, mielőtt belefogott volna az éneklésbe.

Huszár Gál egyebek mellett reformátor, nyomdász, énekszerző volt az 1500-as években, munkásságának legjelentősebb eredménye a heidelbergi káté magyarra fordítása. Több művet adott ki, ezek közül az 1560-as debreceni hangjegyes énekeskönyv szolgált alapul az új kiadványhoz. Ebben isteni dicséretek és Psalmusok szerepelnek.

Dinnyés Józsefnek a koboz volt a társa a gyülekezeti házban
Fotó: Molnár Artúr

Ezek közül válogatott Dinnyés József a reformáció emlékéve apropóján, hogy méltó emléket állítson a korabeli énekmondóknak, prédikátor-szerzőknek. Amint azt az esten elmondta: az énekeskönyv kottáit, dalait szöveggel együtt kiemelte, a szerzőket – például Huszár Gál, Sztárai Mihály, Szegedi Kis István – Botta István, Csomasz Tóth Kálmán és más kutatók eredményeinek segítségével azonosította. A művészeti tanácsadásért Lantos Szabó Istvánnak mondott köszönetet.

Végeredményül egy kottasorozatot kapott, ezt szerkesztette énekeskönyvvé, amelyben 42 dal kapott helyet. Előadása közben hangszere a koboz, amelynek hangja a fehérvári esten is felhangzott az énekek kíséreteként. Dinnyés utalt rá: ezek az istenes dalok közel állnak a népdalokhoz, őrzik azok hangulatát, hangzását, ám hittel telítettek, Isten dicséretét zengik.

Ezt tette Dinnyés József is a gyülekezeti teremben, valahogy úgy, ahogyan az a régi időkben lehetett. Bár, az előadó saját bevallása szerint szinte lehetetlen a korabeli módon megszólalni, neki mégis a hit ad erőt ahhoz, hogy megpróbálkozzon ezzel. Átható, őszinte hangját hallva a közönség megérezhetett valamit a régi varázsból, a hívő lelkeket minden bizonnyal emelte ez az est. Amely humorban is bővelkedett, mert Dinnyés József, amikor nem énekel, akkor mindig úgy szól hozzánk, mintha az imént ültünk volna le egy asztalhoz szalonnázni.