A két Buda volt a Királykút vendége Székesfehérváron

Az elismert költő, a 80 éves Buda Ferenc legutóbb 2015-ben, a Bella István-emlékév alkalmából járt Székesfehérváron. Akkor két barátjával, költőtársával, Ágh Istvánnal és Serfőző Simonnal idézték a 2006-ban elhunyt sárkeresztúri költő emlékét a Vörösmarty Társaság termében.

Ez is szóba került a Királykút Emlékházba szervezett beszélgetős estek sorozatának legutóbbi estjén, amikor Bakonyi István irodalomtörténész vendége Buda Ferenc és fia, Buda Ádám énekmondó volt. Az alkalom ezúttal a reformáció emlékévének helyi programjai közé illeszkedett.

Így Buda Ferenc először protestáns hitéről vallott, megemlítve a debreceni Református Kollégiumban, majd a Fazekas Mihály Gimnáziumban töltött tanulóéveket. Utóbbi helyszínen ismerte meg Kiss Tamás költőt, aki történelmet tanított az osztálynak. Amikor Buda számára kiderült, hogy egy igazi lírikussal találkozhat nap mint nap, átadta neki néhány versét recenzióra. Kiss Tamás korrektül, hivatalosan, levélben válaszolt neki, s műveit értékelve azt tanácsolta: „Úgy kell a verset megírni, hogy ne legyen benne felesleges szó.” Ehhez azóta is tartja magát – fogalmazott a költő, már a pályaív felé kanyarodva.

Kiderült: a 19. századból Arany János költészete, a 20. századból mások mellett Illyés Gyula, Csoóri Sándor hatott rá. Tagja lett a Hetek írói csoportnak, amelyet mára rajta kívül a már említett Ágh István és Serfőző Simon képvisel élő költőként. Velük a mai napig jóban vannak, amikor tudnak, találkoznak, igazi barátság köti össze őket.

A beszélgetésen fölidéződött 1956, és a költő szerepe az eseményekben. Buda Ferenc elmondta: szemtanúnak és szerencsés túlélőnek tartja magát. Három, a forradalmi napok után írt verséért kellett egy évre börtönbe vonulnia, ez az időszak mély nyomokat hagyott benne. Szabadulása után nehezen tudott elhelyezkedni, segéd– és betanított a munkásként dolgozott. Később – írótársainak is köszönhetően – javult a helyzete, a korábban megkezdett egyetemi tanulmányait 1968-ban fejezhette be. Első verses kötete 1963-ban jelent meg, 1969 óta a kecskeméti Forrás folyóirat munkatársa. Dolgozott tanárként, levéltárosként, időközben pedig megnősült, és hat gyermeke született.

A szép, nagy családról is szó esett, Buda Ferenc egyenként említette meg gyermekeit, akik közül Ádám énekmondó lett. Tőle az est során több Buda-vers is elhangzott, énekes-zenés feldolgozásban.

A költő pedig felolvasott, régebbi és újabb műveiből. Érzékelhető volt: igazi gerinces, a jelenségek mögöttes tartalmára is rávilágító ember áll velünk szemben, aki valóban csak akkor ír, amikor mondani is akar valamit.

Az utóbbi időben ez egyre többször fordul elő, még talán egy új kötet is összeáll – jegyezte meg Buda Ferenc, majd a borongósabb hangú költemények után egy, a gyermekekbe vetett hitet tükröző verssel búcsúzott szép számban megjelent közönségétől.