"Az írás egyfajta gyógyír nekem" - Farkas Márta a szerelemről, a vallásról és a női sorsról is írt

Csak egy élet - üzeni a könyvcím, Farkas Márta "tollából". És valóban: a mű nem hősökről szól, nem megkülönböztetett szerepet játszó, társadalmilag kiemelkedő embereket állít a középpontba, épp ellenkezőleg, olyan sorsokat mutat be, amilyeneket akár százezerszámra is éltek magyar nők a huszadik század második felében. A történet ugyanis ebben az időszakban játszódik: a történelem meghatározó szakaszai is megjelennek, így mutatja be a kötet a nehéz női sorsot, de a vallás nyújtotta fogódzóról is ír. - Nem az a lényeg, hogy mi történik az életünkben, hiszen az inspirációk két irányból érkeznek: felülről és alulról - mondja Farkas Márta író, majd hozzáteszi: - Az érdekes az, hogyan oldjuk meg az élet elénk állított feladatait.

Bár Farkas Márta vallásos családban nőtt fel, később "tért meg" Fotó: Koppán Viktor

Ezt a "hogyant" az író többek között a nagymamája segítségével mutatja be könyvében: - A nagymamám 1900. március 15-én született Julianna néven, de leginkább Lillának hívták - mesél a családi ihletésről az írónő, aki ezzel azt is elárulja, honnan ered a Lilla alcím. - A mamám mindig mosolygott, csillogott a kék szeme az örömtől, pedig sok szörnyűség érte: a fia elesett, a veje eltűnt a háborúban, mégis pozitívan állt az élethez, nem volt boldogtalan - mondja.

Bár Farkas Márta vallástanár, a könyvbemutatón döbbent rá arra, hogy van egyfajta küldetéstudata az erkölcs tanításával és a szerelem "eredeti" üzenetével kapcsolatban: - A megoldatlan, küzdelmes szerelemről nem saját tapasztalataim alapján írtam, hiszen negyvenhét éve házasok vagyunk a férjemmel. De úgy látom, ma sokan nem értik, miről is szól a szerelem. Nagy mozgatóerő lehet, egy olyan ajándék, amely bonyodalmat is okozhat az ember életében. Minden kornak van valamiféle divatja a szerelemben: ma nem értjük meg azt, hogy a másik embert ajándékba kapom, de ez nem jelenti azt, hogy mentesülök a rossz oldalaitól vagy a jó oldalainak ne kellene elébe mennem - részletezi az írónő, aki nem mellesleg szintén megtapasztalta a szerelem több oldalát. Két évig ugyanis Franciaországban élt az akkori kedvesével, akivel aztán a honvágy miatt szétváltak útjaik.

- Mindig is írtam, ha mást nem, pályázatokat. Amellett, hogy jó, ha fennmaradnak a családi történetek, az írás gyógyír is nekem: feldolgozhatom az életben engem vagy a családtagjaimat ért traumákat - mondja az író.