Kedvtelésből bambuszból gyárt bringákat a fehérvári mérnök, Drávay Gábor

A kétgyermekes családapa, az ötvenesztendős Drávay Gábor kalandos fél évszázadot tud maga mögött. Éveken át a nagy vizeken hajózott, ma a Balatonon, vitorlásokon éli ki a víz iránti szenvedélyét. Pár éve új hobbit talált magának, bambuszból készít versenybringát magának és a közeli ismerősöknek.

A bambusz nem annyira elterjedt, különlegesség maradt

– 1987-ben, az érettségi után dolgoztam először tengeri hajón, mert akkoriban a győri főiskola adott szakára felvett diákok a választott ágazatnak megfelelően – az én esetemben ez a tengeri hajózás volt – a nulladik évfolyamban behajóztak, emiatt az első félévet csak következő szeptemberben kezdték. Azért választottam ezt a hivatást, mert szerettem volna többet látni a világból, és vonzott a hatalmas méretű és erejű tenger és a szintén hatalmas hajók. A főiskola előtt a Földközi-tengeren hajóztam, Egyiptom, Algéria, Marokkó kikötőiben rakodtunk az afrikai oldalon, valamint Ukrajnában, Romániában, Görögországban, Olaszországban, az akkor még létező Jugoszláviában. Aztán beültem az iskolapadba, tengeri ágazaton végeztem, közlekedési és hajózási üzemmérnökként. A diploma megszerzése után visszamentem hajózni, nyolc esztendőre. Az első években magyar hajókon voltam, később hongkongi és máltai lobogó alatt. Anno több idő volt turistáskodni, Bombayben például három hetet töltöttünk, mindennap kimehettünk a városba. A 90-es évek végére felgyorsult a kikötőkben is az élet, szinte mindenhol folyamatosan rakodtak, és pakolnak ma is. Los Angelesben például reggel nyolctól délután kettőig voltam. Ezalatt 4 ezer tonna árut forgattak. Ez is közrejátszott abban, hogy abbahagytam, hiába mondhatom el, hogy jártam egy adott országban, városban, ha semmit nem láttam belőle. A hajózás befejezése után olyan munkát kerestem, ahol hasznát tudom venni a műszaki alapvégzettségemnek és beállítottságomnak, valamint az angoltudásomnak. Ezt különböző multiknál beszerzőként találtam meg.

Amikor arról kérdezem, melyik vidéken érezte magát a legjobban, azonnal válaszol.

– Mindenhol jó volt, de legjobb San Joséban, Guatemalában. Nyugodtak, barátságosak az emberek, mindig jó az idő, homokos a tengerpart. A kereskedelmi tengeri hajózás nem hiányzik, annyi elég volt belőle, amennyi időt ezzel töltöttem. Mindenfelé hajóztam, próbáltam a Karib-térségben járó hajókra kerülni, sokszor össze is jött. Egyszer körbe is hajóztuk a Földet, New Orleans–Kobe–Thaiföld–Szingapúr–New Orleans útvonalon. Most már a család az első, a nagyobb fiam tizenegy, a kicsi kilencéves. A balatoni hajózgatás egyelőre kielégíti a hajós vágyaimat, de egy nagyobb vitorlással talán egyszer kimennék a tengerre újra.

Jelenleg a kerékpározás jobban foglalkoztatja. Sikerült az egész családot kicsit „megfertőznie”, bár hozzáteszi, a gyerekeket az internet jobban érdekli, a felesége pedig inkább úszni jár, de azért néha tekernek együtt.

– Az első saját tervezésű bringám egy tandem volt, amit 2006-ban csináltam, és néhány évig használtuk a feleségemmel. Az alkotás vágya három évvel később tört elő belőlem újra, szerettem volna egy karbonvázas kerékpárt gyártani, és az információgyűjtés közben ráakadtam arra, hogy egy amerikai úriember gyönyörű vázakat csinál bambuszból, sőt már 100 évvel korábban is próbálkoztak hasonlóval. Ez a fűféle nagyon erős, a Távol-Keleten felhőkarcolók állványait is ebből készítik. Elvetettem a karbont, és elhatároztam, hogy bambuszból lesz a váz. Egy kerékpár nettó száz munkaóra alatt elkészíthető.

Nem lehet sorozatban, nagyipari módszerekkel készíteni

Először mountain bike-ot csináltam, erre vagyok a legbüszkébb, ez a legkomolyabb kihívás. Ezenkívül egysebességes és városi női bringákat is csináltam ismerősöknek. Lehet kiállításra olyan bringát készíteni, aminek szinte mindene bambusz, de én funkcionális kétkerekűt akartam, ami mindenben egyenértékű egy más anyagból készítettel, ezért csak a váz bambusz, minden más hagyományos. Az élettartamára sem lehet panasz, a mountain bike-omnak ez már a nyolcadik szezonja, különböző felszerelésekkel használtam az évek során, több versenyen is indultam vele, kemény terepen is. Amiben gyengébb, az a külső ütésekkel szembeni ellenállása. A váz elemeit kompozittal – gyantával átitatott anyag – rögzítem, ez lehet üvegszál, szénszál, azaz karbon vagy bármi más. Én kenderkócot használok, a természetes kinézete miatt. A kerékpár váza amúgy készülhet bármiből, de jellemzően acélból, alumíniumból, titán ötvözetből vagy karbonból, mindegyiknek megvan az előnye. A bambusz nem annyira elterjedt, valószínűleg azért, mert nem lehet sorozatban, nagyipari módszerekkel készíteni. Megmaradt különlegességnek, az egyedi kézi munka szerelmeseinek.

– Gyakorlati előnye, hogy a kerék felől érkező rezgéseket nagyon jól elnyeli, ezért kényelmes, de igazából a különlegessége és a természetes kinézete az, ami miatt én ragaszkodom hozzá. Különböző viadalokon is indulok vele, a top maraton sorozat versenyein és kisebb bakonyi, vértesi, velencei-hegységi erőpróbákon vettem részt. Nagyobb eseményeken a középmezőny elején zártam, kisebb versenyt nyertem is vele. 24 órás viadalokon is indultam vele, négyfős csapatban, azt meg is nyertük. Vannak, akik normál bringákkal állnak rajthoz, mások milliós karboncsodákkal.