Egy Rába nyerges vontató várja sorsának jobbra fordulását egy velencei ház udvarán

Egy fekete Rába nyerges vontató várja sorsának jobbra fordulását az egyik velencei ház udvarán. Vajon hogyan került oda? Ahogyan a legtöbb gyerek egykor katona és tűzoltó akart lenni (most nem tudom, mi az álmok tárgya, talán a celeb?), szerintem ezt a sort nyugodtan ki lehetne egészíteni a kamionsofőrökkel. Én már régen nem vagyok kölyök, de még tavaly is ugyanúgy bámultam Minnesota végtelen országútjain a hatalmas dögöket, mint ahogyan megtettem azt jóval szerényebb szerelvényeinkkel annak idején itthon, a hetvenes, nyolcvanas években.

A Rába jelenleg a honvédség és rendőrség részére is gyárt teherautókat

Persze sokan nem csak bámulták, vezették is ezeket a járműveket és megszerették őket egy életre, bármilyen kényelmetlenek, megbízhatatlanok, hűvösek és zajosak voltak. De hagyjuk a nosztalgiát, nézzük, mit talált már megint az utókornak veterán járműveket tisztelő és kereső, egykori kamionsofőr barátom, Nagy György két fiával, Péterrel és Bertalannal.

– Ez egy Rába 853-as, annak idején „kis Rábának” is nevezték – mutatja Péter a szebb napokat látott nyerges vontatót, amely 1981-ben készült el Győrben, a legendás gyárban. Fellapozom a műszaki engedélyt, abból olvasom hangosan: a hengerűrtartalom 10 ezer 350 köbcenti, 9300 saját tömeggel elvileg 36 ezer 400 kilót vontathatott. De Péter itt közbeszól.

– Ez csak elvileg volt így, mert nálunk korlátozták a súlyt, a határ 38 ezer kilogramm volt. Máshol, például az egykori Szovjetunióban ilyen intézkedést nem vezettek be, ott annyit vitt el a kamion, amennyit csak elbírt. És persze elbírt, akár 45 tonnát is. Nézem a feketére mázolt Rábát, ami olyan, mint egy Mad Max-film díszlete, aztán felmászok a fülkébe. Ott aztán kiderül, hogy ez a példány éppen a fülke miatt különleges, ilyen Nagy Péter tudomása szerint csak kettő van még kerekeken az egész országban.

– Ez francia fülkés, így hívták. A Rába annak idején kétféle fülkével szerelte ezeket a járműveket, köztudott volt, hogy a francia gyártású fülkéket a Hungarocamion kapta, vagy exportra szállítottak ilyet. A többit a Volánnak adták, és azoknak a vállalatoknak, akik még a belföldi fuvarozás kategóriájába tartoztak. Ezek a Rábák annak idején bejárták Észak-Afrikát, a Közel-Keletet. Nagyon jól vizsgáztak a duplán hajtott hátsó tengelyek miatt olyan helyeken, ahol még az aszfalt is hiányzott az utakról, ahol kő, hó és jég fogadta a magyar kamionsofőröket. Akik tele vannak vadregényes történetekkel.

– Hihetetlen volt, amit ezek, az egyébként elég kezdetleges műszaki megoldásokkal is rendelkező kamionok akkor tudtak és elviseltek – emlékezett vissza Nagy György. – A mi eltökéltségünk az, hogy a járművet a Hungarocamion eredeti, zöld és piros festésével állítsuk helyre, restauráljuk. A gép első ránézésre persze egy igazi kortünet, hiszen a szocialista ipar nem hazudtolta meg önmagát, a magyar sofőrök sok tízezer kilométeren át keletnémet gyártmányú IFA üléseken rázkódtak és vezettek, miközben nyugati kollégáik légrugós üléseken és légkondicionált fülkékben rágták a rágógumit.

– Annak idején, aki belépett a Hungarocamionhoz, azt azzal fogadták, hogy tanuljon meg mindent a járművön, legjobb, ha le sem veszi a szerelőruhát, különben a török hegyekben megeszik a farkasok. Csak nagyon ritkán került le rólunk a csibesárga gönc – emlékezett Nagy György. Ez a Rába utolsó aktív éveit vándor vidámparkosok között töltötte, dodgemet és céllövöldét vontatott településről településre. Talán dicstelen sors, ha a gyártó patinás múltját nézzük. A Rába elődjét 1896-ban alapították Magyar Vagon- és Gépgyár Részvénytársaság elnevezéssel. Az első gyártmány egy 15 tonnás kéttengelyű tartálykocsi volt galíciai megrendelésre, azután is többnyire személy- és teherszállító vasúti kocsikat készítettek. Kevesen gondolnák, hogy 1899-ben már olasz, német és amerikai vevőik voltak, két év múlva pedig indiai, dél-afrikai és angliai üzleteket bonyolítottak a győriek. Az első autómobil 1904-ben teljesítette kilométereit.

A második világháború idején még repülőgépeket is készítettek, közöttük volt a legendás német Messerschmitt vadászgép. A hadiipari fejlesztések egyébként mérföldkövet jelentettek a vállalat életében: tüzérségi vontatók, katonai teherautók indultak a harcterek felé. Nem is késett válasz, rövidesen kemény bombatámadások érték a várost és üzemét. Az első és legpusztítóbb mindössze 20 percig tartott, de ennyi idő alatt iszonyatos mennyiségű romboló és gyújtóbombát vetettek be az amerikai terrorbombázók. A hidak összedőltek, a város és a gyár romokban hevert. A háború után targoncákat, gőzdarut, tartályokat, hidat készítettek, a hatvanas években előbb az Ikarus buszokhoz szereltek alvázat, majd megkezdődött a 16 tonnás Rába tehergépkocsi és a 22 tonnás, háromtengelyes pótkocsikból álló nyergesvontatók gyártása. De ez az összefoglaló persze nem lehet teljes, csupán néhány felvonás egy olyan előadásból, amelyben szerepelt az a jármű is, amely Velencén várja újjászületését.