Versenyekre jár, hogy összekenje magát Agárdi Zoltán

– Nagyon tetszett, én is erre vágytam, hogy na majd egyszer! Innen jön a szerelem – idézte föl a fiú, aki azóta már felcseperedett.

Agárdi Zoltán a székesfehérvári Váci Mihály Technikumban végzett autószerelőként, mint elmondta, a szükséges elektronikai ismereteket is megkapta ott. Tavaly ugyanebben az iskolában mesterré is vált, vagyis ő is oktathat a jövőben fiatal autószerelő – helyesebben gépjármű-mechatronikai technikus – ifjakat.

Bár még csak huszonhét éves, de vezető szerelője egy érdi francia autómárka-szerviznek. Néha, csak játékosan persze, de froclizzák a kollégák, ugyan már, hogy lehet az, hogy össze se kente magát a munkanap végére. Nos arról van szó, hogy az új autócsodák elektronikai, informatikai összetettsége okán bizonyos típusok javítása miatt többet kell ülni a laptop előtt, mint feküdni a vas alatt, főleg az ő pozíciójában.

A raliba, az autókba gyerekkorában beleszerelmesedő Zoltán kezéből persze korántsem esik ki a csavarkulcs. Nem, erről szó sincs, elmondása szerint munkahelyén gyakran kap meg olyan feladatokat, amelyekkel más nem bír. Továbbá gyakran bütyköli régi, saját maga által felújított 2101-es Ladáját, amivel az autóversenyzői ambícióit is megélheti. Szerel akkor is, amikor a Fodor Racing csapat versenyeire készít fel társaival egy járgányt, illetve magukon a versenyhétvégéken is. Alapvetően közelebb áll szívéhez a mechanika. – Nem jó mindig csak ülni a laptop előtt és pötyögni. Jobb így belelátni a mélyébe – mondta.

– Például, ha a Lada motorja nem jár tökéletesen, az ember megnézi a szelephézagot, vagy cserél benne gyertyát, az új autóknál a számítógép, a hibatároló jelzi, hol van a hiba – mondott példát a régi és az új rendszer különbségére; a számítógép persze segít, gyorsítja a munkát.

Régi, 1978-as, alig több mint 40 ezer kilométert futott Ladáját egy hagyatékból vásárolta meg. Miután 15 évig garázsban állt, volt rajta munka bőven. Agárdi Zoltán tavaly júliusban egy, a Dunakanyarban megrendezett versenyen, amelyen retró kocsik és sofőrjeik mérkőztek meg, az előkelő 4. helyezést csípte el; 98 indulóból! Nem hagyományos verseny volt, az útvonalba illesztett állomásokat telefon, navigáció nélkül, térképre hagyatkozva kellett elérni, s az állomáshelyeken különböző feladatok várták a versenyzőket: tesztírás, akadálypálya, egyebek. Dolgozni kellett az agynak, a testnek és az autónak egyaránt.

A ralikrosszcsapatban is inkább a mechanikai munka dominál. – Agyalni kell, kitalálni dolgokat. Egy futómű megtervezésekor nem mindegy, milyen hosszú az adott lengőkar, mert az egész autó geometriáját, viselkedését befolyásolja – magyarázta Agárdi Zoltán.

Néhány éve egy téli idény során Zoltán is ralizott, egy F Astrával versenyzett. Pályafutásában, munkájában szépen kiegészíti egymást a mechanika és az elektronika.