A szeretet a végtelenségig osztható – Az ercsi lelkészcsalád beteg gyerekeknek gyűjt

Gyűlnek a cipősdobozok a templom mögötti hittanteremben, a bevált méret és módszer mára etalonná vált. Novák Eszter tiszteletes asszony, Darvas-Tanács Erik református lelkész felesége a kárpátaljai elfelejtett gyerekeknek szervezik férjével a gyűjtést, a segélykiáltás tavaly érkezett hozzájuk, s ők nem tudtak nem tenni valamit. A lelkészék Ercsiben kilenc gyönyörű, egészséges gyermeket nevelnek, ők boldog család, a mosolygós édesanya külsőre is szép asszony, szó sincs áldozatvállalásról! És ugyanígy vélekednek a segítségről is, amiről nem is szólnának hírveréssel, magukról meg éppen nem, de ha a példa megnyitja a szíveket és a pénztárcákat, akkor legyen.

Az Ukrajnához tartozó nagyszőlősi kórházban a legkétségbeesettebb édesanyák „ottfelejtik” többnyire beteg, szervi vagy értelmi sérült kisbabájukat, több esélyt adva életben maradásukhoz, mint náluk lenne. Eszter halkan teszi hozzá, el ne ítélje őket senki, ott helyenként olyan a szegénység, amit mi itt elképzelni sem tudunk. És nem egyszerű az élet, teszi hozzá, elejét véve magyarázkodásnak, megjegyzéseknek. Gyógyszer, kötszer, pelenka, tápszer, gyerekruha került a szállítmányokba, a néhány kamiont személyautók egészítették ki. Minden jó és minden kell, a kórház vezetője, dolgozói köszönettel fogadják, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ez nem politika és erőfitogtatás, hanem a szükség és az emberség találkozása.

Sipos József, a tiszaújlaki lelkész és Katona Viktória, a nagydobronyi gyermekotthon lelkésze az ottani fő szervezők és gyűjtők, ők gondoskodnak az adományok célba éréséről, fáradhatatlanul intézkednek. Aki adni szeretne, keresheti őket is – mert tartós élelmiszer, mesekönyvek, játékok is gyorsan gazdára találnak Verbőcön, Salánkon, Fancsikán, Nagypaládon, Tiszaújlakon. Néhány történetet mesél Eszter, aztán az örömhírekkel oldja a szomorúságot. Találtak elhagyott kislányt a tóparton, másikat az utcán magára hagyva, egyedül. Megrázó históriák az élet kezdetén… A nagydobronyi református otthon lényegében önfenntartó, s bár a magyar kormánytól is kapnak némi támogatást, azért rászorulnak az adományokra. Hetven lány él ott, kétévestől a fiatal felnőttig, otthontalanok, árvák, magukra hagyottak. A kárpátaljai lelkészék dokumentálnak mindent, azért is, hogy mutassák: jó helyre érkezett az adomány, s vigaszul is, hogy a keserű élet kicsi jóságoktól is megszépülhet.

Az ercsi lelkészlakon beszélgetünk, Eszterrel vannak otthon a legkisebbek, délután szállingóznak haza a nagyobbak az iskolából. A hangulat mesebeli, Erik tiszteletes és Eszter tudják, hogy ennyi gyermekkel megcsodálják őket, de már napirendre térnek fölötte. Aki náluk jár, annak a lelke feltöltődik. Az okos, kedves gyerekektől, a családi légkörtől, a derűtől. Most a nemrégiben a templom elé kihelyezett ételszekrényt is rendszeresen feltöltik (ez az országban a 41.), erre is futja az energiából, magyarázza Eszter, mert valóban, a nagycsalád önmaga szeretetét is megtöbbszörözni képes. Illés, a tizenhat esztendős elsőszülött érkezik az iskolából, csaknem olyan magas már, mint nagyra nőtt édesapja, Hanna, a nagylány finom, akár egy szonett, a kicsik csodálják őket, szót fogadnak nekik. Zselyke, Mózes, Zsolna, s a kicsi Jónás forgolódik körülöttünk – nekik természetesek a bibliai nevek, bár van mindeniküknek „ősmagyar” keresztnevük is. Ne maradjanak ki a többiek, felsoroljuk a hiányzókat: Ajsa, Sára, Ilka – szőke-barna mosolyok, jó tanulás, szelíd nyüzsgés.

A szívszorító kárpátaljai történetek mellé Eszter a legfontosabbnak tehát a jó híreket tartja. Hogy nem hiába az igyekezet. A nagyszőlősi kórházba felvettek egy hivatásos, állandó ápolónőt, akinek szerény bérét fizetni tudják. Sztojka Marianna sorra felveszi, megölelgeti, kicsit dédelgeti a csecsemőket, kisbabákat. Kétéves korukig tarthatják őket az osztályon, az ápolónőknek erre nem futná az idejükből. Kiszínesedett a világuk, játékok, könyvek kerültek a kialakított játszósarokba, rendszeresen esznek, olyan minőségi tápszereket is, amiket ott nem ismernek egyébként. A fejlesztőszoba látványtervei elkészültek, összegyűlt rá a pénz is.

Sokat tett az ügyért Tessely Zoltán, a körzet országgyűlési képviselője, a kárpátaljai árváknak gyűjt a pesterzsébeti református gyülekezet, s egy pécsi kislány elküldte a mesekönyveit, patikusok körülnéznek készleteikben – felsorolni sem lehet minden adományozót. A Kárpátaljai Református Ifjúsági Szövetség által jegyzett magyar számlaszámra küldhet pénzt, aki szán rá: OTP 1174400321446562, Elfelejtve címszóval. Nincsenek elfelejtve egészen, karácsonykor bizonyosan ők is érezni fogják. A szokásos kétszeres ajándék lesz ez: aki adott, az még inkább megajándékozottnak érzi magát tőle.