2020.10.20. 17:30
Kiváló Szakember minősítést kapott az újvárosi Steixner István
„Tisztelt Pályázó! Örömmel értesítem, hogy a 2020-ban beadott pályázata Magyar Kézműves Remek díjazásban részesült. Az eredményhez és a munkájához ezúton is gratulálunk.” Ez az üzenet landolt Steixner István bőrdíszműves postafiókjában nemrégiben. Ráadásul már másodszor. Olyan, mint egy mese! Tovább is van, mondjam még?
Steixner István műhelye: saját szabadalma az áttöréses technika
Fotó: Laczkó Izabella / Dunaújvárosi Hírlap
Először csak egy táska volt porondon. Szerzett egy kis rájabőr betétet Indonéziából, ehhez jött a minőségi marhabőr. Egy megrendelésnek köszönhető, hogy egy letisztultabb táskát sikerült megalkotni. Annyira megtetszett neki, hogy készített belőle több változatot, jelesül négyet. Egy állított, A5-ös méretűt, és egy kisebb méretűt, szintén két variációban. Ezt a férfitáskaszettet adta be a Kézműves Remek pályázatra, ahol meg is kapta a büszkeségre méltán okot adó minősítést. Ráadásul, mivel négy munkát adott be, a minősítés mind a négy táskára vonatkozik. Mi több, az egyik kiemelkedő minősítést is kapott.
A Remekek Remeke elismerést évente öt kézműves ember kaphatja meg csupán. Mivel a Heves Megyei Iparkamaránál, azon belül is az egrinél pártoló tag, ott fogják átadni számára az oklevelet. Hogy hogyan került oda? Évekkel ezelőtt felhívta Katrics Krisztina, a kézműipari alelnök, hogy van egy kis csapatuk, akikkel divatbemutatókra járnak, nem lenne-e kedve velük tartani. Volt. Így volt kerek a történet, a modellek bemutatták a táskáit, kiegészítőit, mások cipőit, ékszereit ezeken a bemutatóturnékon határon belül és kívül.
Ehhez viszont kellett a pártoló tagság, ami kedvére is volt, hiszen jó társaságban jó lehetőségeket kínált. Kovács Attila cipészmesterrel most egy közös csizmán dolgoznak, amin megjelennek majd Steixner nemrégiben oltalom alá vett áttöréses technikával készült díszítései.
De térjünk vissza a kézműves remekre! Úgy gondolta, ha már megvan a minta, maradt még rájabőr, készített férfi kiegészítőket is hozzá. Ezeket feltette a Vegyél hazait csoportba, ahol mintegy kilencezer értékelésből, ezer hozzászólásból leszűrte, hogy mi kerülhetne még a szettbe. Így lett pénztárca, tolltartó, A5-ös, A4-es mappa, de óraszíj, csokornyakkendő, karkötő, egéralátét, egyrekeszes laptoptartó is szerepelnek a tervben.
A Kézműves Remek elismerést már másodszor kapta meg, először 2018-ban a „Griffes Kollekció” érdemelte ki. Azóta már két műhelyváltáson is túl van, éppen most rendezi be az Innoparkban az új alkotóbázist, amelyben egy mini-bemutatóterem is helyet kap majd. Ez lényegében számára egyfajta előremenekülés is, hiszen a vírushelyzet rá sem volt jó hatással, elmaradt az összes fesztivál, ahol bemutatkozhatott volna. Így aztán még jobban ráerősítettek az internetes jelenlétre, megjelent egy nemzetközi platformon, az etsy-n is, Mérei Fanni segítségével még több grafikai anyag készült Facebookra, Instagramra, megjelent a Pinteresten, illetve egy spanyolországi és egy dunaújvárosi programozó segítségével a weblapot is elkezdték fejleszteni. Igyekszik újra felvenni a kapcsolatot Patrizio Bertellivel, a Prada igazgatójával is, aki korábban érdeklődött a munkássága iránt.
Az elismeréseknek azonban még mindig nincs vége. Már megjött az e-mail és a telefonos értesítés is, hogy a XXVI. Szakmai Elit 2020 jótékonysági díjátadó gálán Steixner István veheti át az Év Kiváló Szakembere 2020 díjat. A mester elmondta, ez annál is inkább nagy megtiszteltetés, mert nevezni, pályázni nem lehet rá, kutatómunka után választják ki a díjazottakat. Ez az év hozott számára egészen másfajta elismerést is. Az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetsége a Szent Flórián-templomban, Budapesten lovaggá ütötte. Ennek előzménye, hogy egy rendezvényen találkoztak Sass László Sándorral, a vitézi lovagrend főkapitányával. Megismerte a bőrművész munkásságát, és úgy ítélte meg, hogy alkotásaival, kultúraszeretetével, a hagyományőrzéssel megfelelhet a tagságra, persze ha bizonyos normáknak megfelel. Több ajánlás kellett, hogy felterjesszék vitézi várományosnak.
Érdekes dolgok történnek néha vele. A napokban írt neki egy hölgy New Jerseyből, hogy van egy fényképük egy tarsolyról, amit valakinek az oldalán láttak, és keresik az alkotójának az elérhetőségét. Hamar válaszolt is, elküldve weboldalának linkjét, ugyanis négy esztendeje az ő keze alól került ki az a darab. Jövőre szeretne egy jubileumi kiállítást is, hiszen 25 éve van a szakmában. Ez idén elmaradt, ám magyarázható, hiszen bár negyedszázada kezdte a kézművességet, de csak egy évre rá kezdett bőrrel dolgozni. Pótolni való más is akad, meghívták a Kazanyi Kremlbe, hogy állítson ki, de ez egyrészt a vírus, másrészt támogató híján elmaradt. Most azonban már tárgyalnak arról, hogy legyen ez egy négyállomásos turné, belevéve például Szentpétervárt, és a New York-i Magyar házat is.