A korszak élclapjai megvádolták a falu plébánosát és tanítónőjét

Nos, amikor a temetői séta ötlete a múlt évben megfogalmazódott, néhány kedves földim révén már ismertem Vadkerty József sírhelyét, Csapp Stefánia nevével viszont a temetőlátogatásra készülve találkoztam először. Már ekkor terveztem, hogy a meglátogatott sírhelyek kapcsán egy írásos anyagot készítek, amely bemutatja az egyes síremlékeken olvasható nevek mögötti személyeket.

Jelen cikk apropóját az adta, hogy egy ismerősöm felhívta figyelmemet: jó lenne tisztázni a plébánost és a tanítónőt az őket ért vádak alól, mert bár ezek igaztalan voltával sokan tisztában vannak a faluban, a később beköltözők és azok, akik eddig nem ismerték e két nevet, valószínűleg nem tudják, miről is van szó.

Vadkerty József 1888-ban, 42 esztendős korában lett a falu plébánosa. Az akkor élt hívek leszármazottainak elmondása szerint papi szolgálatát egyházi személyhez méltó módon, az egyházközséghez tartozó családok és elöljáróinak nagy megelégedésére látta el.

Többekkel baráti viszonyt is ápolt. Ezért érthetetlen, mi ragadtatta a Székesfehérvár és Vidéke című lap ismeretlen szerzőjét arra, hogy 1896. november elején az újság hasábjain a következőket állítsa: „[a plébános] garázdálkodik a templomban, pálinkagőzzel telt lebujokba viszi a keresztet és leköpdösteti és besároztatja az ornátust”.

A cikk írója ellen, becsületének védelmében Vadkerty sajtópert indított, amelyben jogi képviselője, Saára Gyula ügyvéd, a megyeszékhely későbbi polgármestere volt. A per megindításáról a Székesfehérvári Hírlap 1896. november 4-ei kiadásában számolt be. A per kimenetelét ugyan nem ismerjük (nem találtunk rá utaló forrást), de biztosak lehetünk abban, hogy a bíróság a felperesnek adott igazat.

A Székesfehérvári Hírlap teljes híradása így szól:

„– Sajtóper. A »Székesfehérvár és Vidéke« lap 130. számában »Vadkerty plébános működése« cím alatt egy közlemény jelent meg, melyben nevezettről a többek közt az állíttatik, »hogy garázdálkodik a templomban, pálinkagőzzel telt lebujokba viszi a keresztet és leköpdösteti és besároztatja az ornátust«. Vadkerty szabadbattyáni plébános a cikk ezen és más kitételei miatt nevezett cikk irója ellen sajtópert indít, mert a cikk reá vonatkozó összes közleményei alaptalanok, miután ő a kérdéses alkalommal otthon sem volt, tehát a neki tulajdonított cselekményeket el sem követhette. A sajtóper megindításával Vadkerty József szabadbattyáni plébános Dr. Saára Gyula székesfehérvári ügyvédet bízta meg, a ki a feljelentést már ma be is adta.”

A képtelen vádak azonban nem ültek el. Az Üstökös című élclapban Szabó Endre szerkesztő Főtisztelendő Lágyfejű János úr prédikáczióiból című sorozatában ostorozta a katolikus egyházat, annak főpapjait, az alsópapságot és az egyházi személyeket. Szabó az 1902. április 13-ai „prédikáczióban” egy „istenes történetet” adott elő Vadkerty József esperes-plébános és Csapp Stefánia tanítónő egyházközségi működéséről. Ebben szarkasztikus módon a következőket adta elő: „Mert tudjátok-e keresztény atyámfiai az Úrban, hogy mi tartja még fenn ezt az istentől elvetemedett világot? A katekizmus. A ki azt nem tudja, százszor jaj annak, mert kijár az olyannak az iskolában a szeretet vallásának felkent papjától […] és hűséges társától, Csapp Stefánia szent leányzótól pofonoknak, orbbaveréseknek és rugásoknak száza és ezre.”

A szerző hosszan folytatta még a két személy lejáratását, hálát adva azért, hogy a kemény fegyelmezésre ilyen követendő példát adnak. Hogy az újságcikknek milyen következményei voltak, további sajtótörténeti kutatást igényel. Azt azonban le kell szögezni: a megvádolt plébánoshoz hasonlóan a tanítónő is vétlen volt az ügyben. Sokan éltek Szabadbattyánban, akik egykori elemista diákként szép emlékeket őriztek – ahogy ők nevezték – Stefi néniről. Képtelenségnek tartották, hogy tanítónőjük akár csak egyetlen alkalommal is így fegyelmezte volna a rá bízott gyerekeket.

Térjünk vissza még egy gondolat erejéig Vadkerty Józsefhez. Az esperes-plébános 1913-ig látta el a helyi hívek lelki gondozását. Ezt követően Székesfehérvárra került, ahol a székesegyház őrkanonokja lett. A község idősebb lakói ma őrkanonok úrként emlegetik. 1919. március 24-én hunyt el a székesegyházi plébánián, életének 74. évében, fél évszázados papi szolgálat után. Gyászjelentése szerint a sóstói Szent Kereszt temetőben helyezték örök nyugalomra. Hogy onnan mikor és hogyan kerültek földi maradványai a nagyközség temetőjébe, nem tudni, mint ahogy azt sem, a síremlék már ide készült, vagy pedig Fehérvárról szállították át később, a mai, a temetőkápolnához közeli nyughelyre.

Vadkerty József élete, halála és temetése kapcsán az ismert tények mellett csupa kérdés merül fel. Talán egyszer ezekre is választ kapunk.

Sármelléki takácscéh és Fedák Sári

Szabadbattyánban a Falusi séták ötletgazdája Váczi-Tóth Bernadett kulturális antropológus. Az elmúlt esztendőben a római katolikus temetőbe kilátogatók érdekes történeteket hallhattak Váczi Márk történész-néprajzkutatótól Vadkerty József plébánosról és Csapp Stefánia tanítónőről, akiket a korszak élclapjai több esetben keresztényhez nem méltó magatartással vádoltak (ennek cáfolatát lásd fent); arról, hogyan került elő a faluban a sármelléki takácscéh tárgyegyüttese; vagy éppen hogyan kötődik a faluhoz Fedák Sári, a 20. század elejének ünnepelt primadonnája és Cságoly Klára Munkácsy-díjas textilművész.

V. Varga József