Többrétű és valódi szolgálatban a móri kapucinusok

Hogyan lehet párhuzamosan világi és lelki, vallási dolgokkal foglalkozni?

– A kérdés nagyon jó! Pusztán emberi szempontból válaszolva, az emberben felmerül a gondolat: „anyám, én nem ezt a lovat akartam”. Az állam felé a rendház úgy látszódik, mintha egy cég lennénk, egy gazdasági egységnek látszódunk. De aki szerzetessé lesz, az az esetek túlnyomó többségében nem táplál gazdasági érdeklődést. A hitből kiindulva azt mondom, hogy szerzetesként egyrészről a magam istenkapcsolatának napról napra való, mind élőbb elmélyítésén fáradozom, másrészről van egy küldetésünk az emberekhez, az emberekért. Az ember pedig lélek és test is, ezért az emberekért való szolgálatnak nemcsak lelki, de testi, anyagi valóságai is vannak. A kereszténység megszüntette a szent és a profán közötti megkülönböztetést, minden szent, minden az Istenre tartozik az ember életében.

Hogyan és kiből lesz szerzetes? Mit jelent pontosan, a mai világban szerzetesnek lenni? Miben különbözik, miben több, másabb, mint papnak lenni?

– A szerzetesség az emberiség számtalan kultúrájában és vallásában jelen levő valóság. Római katolikus szerzetes az a nő vagy férfi lehet, aki meg van keresztelve, hittel és hitből él, személyes istenkapcsolatában arra érez meghívást, hogy a szerzetesi életben élje le életét. Még szükség van egy összetevőre: ő maga is, és egy konkrét szerzetesi közösség is próbára tette a hivatás gondolatát. Hogy több, mint papnak lenni, azt nem mondanám. Azt hisszük, hogy azonos méltósággal bír, mind a házas, mind a papi, mind a szerzetesi hivatás. A házas hivatás önmaga és a házastárs istenkapcsolatának egyre élőbbé tételére hív, és a Teremtővel való együttműködésre, a gyermekvállalás által, és az utódok lelki és testi valóságainak elsődleges szolgálatára. Az egyházmegyés papság hivatása egyházi szolgálat, egy közösség szolgálata, liturgiai-szentségi, illetve szervezeti valóságaiban. A szerzetesség pedig annak megjelenítése, hogy Jézus tényleg betöltheti egy ember életét. Radikális jele Isten létének, valóságának és annak, hogy Isten teljessé, boldoggá teszi az embert. Persze az, hogy a szerzetes ennyire radikálisan csak ezzel foglalkozzon leginkább a remetékre igaz, akik a szerzetességnek egy kis részét alkotják. A többiek sokféle szolgálatot is vállalnak, amik Isten emberszeretetének sokféle megjelenítései.

Hányan vannak Móron és érkeznek-e új jelöltek, akár fiatalok?

– Jelenleg öt testvér alkotja a móri közösségünket. Magyarországi közösségünknek vannak érdeklődői, egyre inkább felnőtt hivatások. Népünkben élünk, még akkor is, ha közösségünk nemzetközi, és érezzük nemzetünk betegségeit, a gyermektelenséget és az anyagiasságot, Istenünk iránti bizalmatlanságát népünknek.

Hogyan telik egy napja egy ilyen zárt közösségben élő embernek, illetve emberek csoportjának?

– Napirendünk gerincét, tartóoszlopát a személyes és közösségi ima alkotja. A személyes imaélet a közösségihez igazodik. A közösség napjában négy alkalommal gyűlik össze a zsoltárokon és más szentírási szakaszokon alapuló imádságaira. Ezenfelül mindent elkövetünk, hogy lehetőleg együtt ünnepeljük a szentmisét. Reggel negyed nyolckor kezdjük a napot és este háromnegyed kilenckor köszönünk el egymástól. A mi rendünkben a szerdai és pénteki, az adventi és nagyböjti böjtök kivételével nincs étkezési korlátozás, ha csak az nem, hogy egyszerűségre és visszafogottságra törekszünk a konyhában is.

„Dolgozz és imádkozz”, de ha lemegy a nap és vele a sok kötelező feladat, mit tesznek annak érdekében, hogy másnap hasonló kedvvel és szorgalommal tudjanak tevékenykedni?

– Mindannyiunknak van lehetősége, hogy éljen a kor technikai vívmányaival, visszafogottságra törekedve. Erről azt mondja szabálykönyvünk, hogy „ne a lehetséges maximumra, hanem a szükséges minimumra törekedjünk”. Van egy tévés alapcsomagunk, van telefonunk, számítógépünk, rádiónk és vannak könyveink, társasjátékaink. Van asztalunk, ami köré leülhetünk egy jó beszélgetésre. A hétfő mindig a közösség napja, amikor együtt kirándulhatunk, túrázhatunk.

És ha már Mór, készítenek-e bort? Milyen a jó misebor? Van-e olyan testvér a rendházban, aki esetleg, életben tartva a régi hagyományokat, komolyabban foglalkozik a borkészítéssel?

– Bár jelenleg a közösségben éppen van egy testvér, aki középiskolában borászatot tanult, de nekünk most csupán egy sor csemegeszőlőnk van. Jelenleg a létszámunk és a szolgálataink nem teszik lehetővé jelentősebb mezőgazdasági tevékenység folytatását, de azért egy kis konyhakertet művelünk. Egy borvidéki pincészettel párbeszédben most gondolunk arra, hogy legyen helyi misebora a rendháznak. Eddig az olasz rendtársainktól vagy itthonról kapott miseborokat használtunk. A misebor leginkább fehérbor, a templomi textíliák moshatósága miatt. A Magyar Katolikus Lexikon pontos meghatározása szerint „szőlőből sajtoltnak kell lennie, s nem szabad idegen anyagot hozzákeverni”. Ha erjedés előtt adnak cukrot a musthoz, a bor még használható miseborként.”.