Krisztus teste a kenyérben, vére a borban

Az emberiséggel egyidősek a rítusok, szertartások, genetikus emlékezetünkben ég felé szálló fohászok lenyomatai őrződtek meg, hogyan is lehetne másképp? A keresztény húsvét sejtekig hatoló, megrázó rettenete és a feltámadás örök reménységének üzenete a mai helyzetben különösen időszerű.

Máté János bicskei lelkész és felesége, Máténé Antal Éva beosztott lelkész keresi az utakat a hívekkel való találkozásra. A református egyház nagyon szigorúan veszi a járványügyi szabályokat, szűkkörű istentiszteletek sincsenek a hatalmas, gyönyörű bicskei templomban. Az online igehirdetéseket felváltva tartják, elmondásuk szerint mindketten leírják beszédüket az első szótól az utolsóig.

Mint tudjuk, a protestáns felekezeteknél nincs bevett szertartási rend, mint a római egyházban, a lelkész szellemi mozgástere kötetlenebb. De könnyebb-e ez? Beavatnak az igehirdetés mozzanataiba, hiszen a kiválasztott bibliai példa értelmezése, összekapcsolása a mai lelki igényekkel, s a 21. század emberének gondolkodásával – nos, ez nem egyszerű prédikátori feladat. És igazán „műhelytitok”: a templomból nem illik kimenni, ha a beszéd mégsem ragadja magával a hívőt, de az online istentisztelet közvetítéséről a saját lakásunkban elkapcsolni könnyebb. Úgy kell szólni, hogy ne kapcsolják el, mondja csöndesen Máté János lelkész.

Elmarad idén húsvétkor a templomi, azaz a közösségi úrvacsoravétel is, talán ez fáj leginkább a református híveknek, akik ki nem hagyták volna ezt a lelki feltöltődést hozó eseményt, ahogy ők mondják: alkalmat. Krisztus teste a kenyérben, s vére a borban – sok száz éves jelképek. Hát most megtudjuk, úrvacsorát magunkban, egyedül is vehetünk, családi körben, otthon.

Ám mielőtt erről szólnánk, a lelkész-házaspár magánéletébe enged bepillantást. Lelkészi minőségükben húsz éve szolgálnak Bicskén, mindketten Fejér megyei születésűek. Máté János Ercsibe valósi, édesapja, Máté Sándor szintén lelkész volt, húsz évig, Ercsiben. Hat testvér nevelkedett a Máté családban, három fiú és három lány, mindhárom fiú és egy lány a lelkészi hivatást választották, s egy másik lány lelkészhez ment feleségül.

Antal Éva Bicskén született és nevelkedett, hívő református családban, s nagy hatással volt rá Szénási Sándor esperes és felesége, Judit gyülekezeti tevékenysége. Szénási Sándor irodalmár, költő is volt, s akkoriban nagy hatással tudták megszólítani a fiatalokat is, ami Évára is erőteljes hatást gyakorolt. A bicskei Vajda János Gimnáziumban érettségizett, egyenes út vezetett számára a Budapesti Református Teológiára. Ott ismerkedtek meg leendő férjével, s 1991-ben házasságot kötöttek. Ezután csodálatos tíz esztendő következett a jeles néprajzi térségben, az Őrségben, Őriszentpéter-Szalafő lelkészeiként szolgáltak. Családias légkör, emberi közelség jellemezte az ottani életet, mind a négy gyermekük akkor született – Luca Sára, Márk János, Márton Levente és Miklós Bendegúz mára fiatal felnőttek.

Bicskére meghívta a gyülekezet a házaspárt, éppen húsz esztendővel ezelőtt, ilyen kerek számok szerepelnek Mátéék életében a sorsfordító eseményekkel kapcsolatban, összegezzük. Tartottak tőle, hogy Szénásiék után milyen lesz „kicsiként” idejönni, mondja a tiszteletes asszony, s pontosan emlékszik, mit mondott férje a presbitérium és a gyülekezet előtt a bemutatkozásukkor. „Szénási Sándor esperes olyan volt, mint az úrasztalán a váza, s benne a rózsa. Mi pedig vagyunk a mezők liliomai” – idézte az ismert bibliai példát. Máté Jánosékat befogadták, a sok szeretetért azóta is hálásak, gyermekeik révén sok gyerek és fiatal is hittanra járt, közös programokat szerveztek, az ifjúsági csoportba egymást hívták a lelkészgyerekek és az osztálytársak.

Gyönyörű a templom, bár most elárvult és jéghideg, félezren beférnek Isten házába, amely kétszáz éve épült ilyen formájában. S nagyon szép, ritka műemlék az 1840-ben épült jelenlegi parókia, itt laknak a lelkészék. Bicske ékessége a belváros szívében a református paplakként emlegetett épület – a protestánsok nem használják a pap szót, de a köznyelvben mégis honos.

Az üres templomba besüt a tavaszi nap, a lelkészéket fotózzuk, méltóbb mi lehetne? A pandémia, a járvány próbára tesz mindannyiunkat. Mivel segít bennünket a lelkész? Akinek kézzelfoghatóan mélyebb a bizodalma, ezért vállalta Isten és a gyülekezet szolgálatát. A 21. században más ez, mint Krisztus szenvedése és feltámadása idején, az utána következő évszázadokban, a reformáció hevülő éveiben… „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.”

A tiszteletes asszony női érzékenységgel rátapint gondolkodásunk lényegére. Félünk, bűntudattal küszködünk, a bizonytalanság eluralja a hétköznapokat és megkeseríti a várva várt ünnepi készülődést. „Sokunkban megfogalmazódik: miért kaptuk e csapást? Isten büntetése lenne? Ösztönös gondolatok ezek. Egymás támogató szeretete, az imádság segíthet a nehéz időkben, s húsvét üzenete ma még inkább érvényes. Az emberiség számára van feltámadás” – mondja. A bizalom erőt ad a szenvedésben, s Jézus feltámadására emlékezvén merítünk erőt. „Nem a templomot látogatjuk, Jézust bárhol megtalálhatjuk” – teszi hozzá a tiszteletes.

Húsvét vasárnapján délelőtt tíz órakor online istentiszteleten vezeti az úrvacsorai liturgiát Máté János, otthon is követhető. Nem tudjuk mindannyian, elmondja hát. „Magunkban is vehetünk úrvacsorát, kenyérrel a kezünkben, borral a kehelyben. Részt vehetünk Krisztus hármas tisztében. A prófétai tisztünk, hogy Jézusról vallást tegyünk, a főpapi tisztünk, hogy szívünket égő áldozatként neki szánjuk, s királyi tisztünk, hogy bűneink ellen harcoljunk.” Mély, szép szavak. Miért ne értenénk? A szenvedésnek célja van, s a reménység velünk van. Húsvétkor feltétlenül.