Több mint fél évszázad az előszállási gyógyszertárban

A Fejér megye déli részén található kétezer-ötszáz lelkes Előszálláson régóta működik gyógyszertár. A második világháború után Györökék kocsmáját alakították át patikává, majd az 1960-as években az egykori csendőrőrs épületében hoztak létre korszerű, raktárhelyiségekkel, laborral ellátott gyógyszertárat. Ekkoriban még Freiszberger Károly volt a gyógyszerész, ő hívta a frissen érettségizett Kovács Ágnes Teréziát maga mellé asszisztensnek. Hogy a patikus úr választása miért esett a halk szavú, szerény, de rendkívül szorgalmas fiatal lányra, ma már nem tudjuk, csak sejtjük, de egy biztos, Kovács Ági örömmel ment az asszisztensi tanfolyamra, családi körülményei ugyanis nem engedték, hogy továbbtanuljon.

A dunaföldvári Magyar László Gimnáziumban érettségizett 1959-ben, majd utána az asszisztensi képzéssel párhuzamosan munkába is állt, s Karcsi bácsi megismertette vele a gyógyszerészet minden csínját-bínját. Hogyan kell az orvos által felírt különféle kenőcsöket kikeverni, miként lehet fájdalomcsillapító port összeállítani, amit aztán ostyába csomagolva a beteg könnyedén le tud nyelni. Kovács Ági gyorsan tanult, és ami még szerethetőbbé tette, figyelemmel és végtelen türelemmel fordult a patikát felkeresőkhöz. Mindenkihez volt kedves szava, s ha megkérték, szívesen segített munkaidőn túl is. Sosem mondta, hogy bocsánat, zárva vagyunk, menjenek máshová. A patika volt az élete. Több mint ötven éven át állt a betegek rendelkezésére, lelkiismeretesen végezve feladatait. Precízen mérte ki az egyes patikaszerekhez szükséges hozzávalókat, pontosan adott ki minden, receptre felírt készítményt, s mindemellett folyamatosan képezte magát. Sopronban elvégezte a gyógyszertári szakasszisztens képzést, s valamennyi továbbképzésen, tanfolyamon részt vett. Amikor bevezették a számítógépes nyilvántartást, pillanatok alatt megtanulta azt is. Főnökei elégedettek voltak Kovács Ági munkájával. Karcsi bácsi után Fülöp Mihályné vette át a patika vezetését (ekkor még vállalatként működött a gyógyszertár), majd a privatizációt követően Tóth Józsefné lett Előszálláson a gyógyszerész. Ági – később már Ági néni – mindenkivel jól tudott együttműködni, bár egyre többet kellett dolgoznia. Az 1980-as években még három-négy asszisztens is dolgozott egyszerre a patikában, a rendszerváltást követően viszont már csak ő és egy fia­talabb kolléganője segítette a gyógyszerész munkáját.

Kivételes pályafutás volt Kovács Ágnesé. Nem sokan mondhatják el, hogy nyugdíj mellett is szívvel-lélekkel dolgoznak, s életük több mint kétharmadát mások szolgálatának szentelik. Ötvennégy éven át minden egyes nap fölöltötte a szépen kivasalt, fehér köpenyt, s ha kellett, a raktárban pakolt, ha kellett, gyógyszert adott ki, vagy épp kenőcsöt készített. Régi emlékeim között kutatva orromban érzem a semmi máshoz nem hasonlítható patikaillatot. S emlékszem egy mérlegre is, amelyre egyszer engem is felültetett… Mert, bevallom, Kovács Ágnes Terézia az anyukám. Május 7-én lett volna nyolcvanesztendős.

Tudom, sokan ragaszkodtak hozzá, s a patikában őt keresték, ha valami bajuk volt. Ági néni, Anyu pedig szerényen mosolygott, mert ő sosem szavakkal, hanem mindig a cselekedeteivel éreztette, mennyire szeret másokat.