Nyitott szívek, nyitott pincék lepsényben

- A nyitott pincék napja számomra egyben a nyitott szívek napja is - állította esti köszöntőjében Zsoldos Zoltán nyugalmazott balatonfüredi kertészmérnök, címzetes egyetemi tanár, a lepsényi borversenyek zsűrijének örökös elnöke. - Úgy érzem, az itteni emberek sokkal nagyobb szeretettel foglalkoznak a borral, mint borvidéken élő társaik... Nagyobb bennetek a bizonyítási vágy, s mindez elismerése méltó! Ne adjátok alább! - tette hozzá mosolyogva.

A Borbarát Klub az idén immár másodjára rendezte meg nemrégiben a Nyitott pincék napját. A házigazdák - a lepsényiek és a mezőszentgyörgyiek - adonyi, enyingi, mátyásdombi, polgárdi és sárbogárdi barátaikat kalauzolták a szőlőhegyen, a napfényes délutánon.

A lepsényi szőlőhegy az észak-balatoni borvidék utolsó nyúlványa, jellemző borfajtájuk az olaszrizling. A szőlőművelés a régmúltban gyökerezik, az egyik földbe vájt pincében 1170-es dátumot is találtak.

A hegymenet első állomása Pászti János pincéje volt, azután Fi Károlyné Hajni, Csóka Dezső, Madarász Imre és Baranyai István terciája következett. Sőt, a mintegy hatvan túrázót közben-közben - kisebb egységekre bontva - további borosgazdák is sorra beinvitálták a pincéjükbe. A csapat persze nem szomjazott és nem éhezett.

A délutáni programokról Viczkó Antal, a klub elnöke számolt be a krónikásnak, aki Zsuppán István pincéjénél várta este a vidám kompániát. A megnyitót és a köszöntőt követően Király Miklós javaslatára, elhunyt barátjukra, klubtársukra, Orbán Jánosra felállva emlékeztek.

Zsupi ízletes marhapörköltje mindenkinek fogára való volt, repetázni is lehetett. A hangulatos vendéglátás, a családias légkör, a zene, a tánc, a nótázás - no meg a borozgatás - valamennyi borbarátot kellemes órákkal ajándékozott meg. Mire az utolsó vizitáló is hazaindult, éjfél után két óra lehetett...