Sokaknak szép emlék Fejérben a vajtai fürdő: táborozóként vagy „egyszeri” üdülőként

Vízhőmérséklete az egyes szakaszokon eltérő volt. A benne lévő „gombát”, amelyből folyamatosan áramlott kifelé a víz, sokan szerették. Többen megpróbáltak a tetejére is ráülni, de az úszómester nem mindig nézte ezt jó szemmel. Aki hidegebb vízre vágyott, szintén megtalálhatta a magának tetsző medencét. Kettőt is! Egy téglalap alakú volt közelebb a lóheréhez, de a leghidegebbnek a távolabbi, kör alakú bizonyult.

Mindeközben a területen elhelyezett hangfalakból egy paksi rádió zenéje szólt, melyet oly sokszor elnyomtak a sikítozó gyermekek és fiatal felnőttek hangjai. A jó időben egymást érték az emberek a fűben, de sokan sétáltak gumimatraccal és úszógumival a kezükben az úton – a közeli büfé vagy az étterem, netán a szállásuk felé. Mindez a kétezres években történt.

A kezdetek

A vajtai termálfürdő első története azonban az 1970-es évekre nyúlik vissza. Azt, hogy a föld alatt ilyen csodás víz bújik meg, a talaj fölött járók sejtették: a közelben, például Tamásiban gazdag lelőhely van. Abban az időben pedig minden évben öt helyen végeztek kutatófúrást a környéken a szakemberek. Itt jön a képbe Kovács József, Cecéről érkezett tsz-elnök. Ő nagy ismeretségi körrel rendelkezett, még kútfúrót is ismert, így intézte el azt 1971-ben, hogy Vajtán is felmérjék a terepet: végül 40,5 fokos vizet találtak a helyszínen. A nagy mellé egy kis kutat is fúrtak, hogy a munkálatokhoz öblítővíz rendelkezésre álljon.

Akkortájt Csákvári György és felesége Igaron dolgoztak, ám hat év után végül hazatértek Vajtára. Egyrészt azért, mert Igaron a felső tagozatot tagosították – így mindkettejük munkahelye megszűnt volna –, másrészt azért, mert Vajtán a férj iskolaigazgatói állást kapott: 1970-től 1998-ig ezt a feladatot látta el.

Nem mellesleg Csákvári György a vajtai termálfürdőt is igazgatta. A kútfúrás rejtelmeibe, a tervekbe Kovács János akkori tanácselnök avatta be.

Napközis tábor

A munkálatokat követően elkezdődött a szervezkedés, amelyben Albert István sárbogárdi járási párttitkár, Kovács János polgármester, Kovács János járásihivatal-vezető, Kovács József cecei tsz-elnök és Csákvári György vett részt aktívan. A föld, amelyen a fürdő feküdt, állami terület volt, így a magáneladásokat nem támogatták. Csákvári György ötlete volt, hogy ehelyett napközis tábort alakítsanak ki a területen. Időközben a fürdőmedence építtetését is megszavazták, a költségeket a tsz fizette. A megnyitóra 1974. augusztus 20-án került sor – beszédekkel, gyerekek által tartott műsorral –, a hivatalos használatbavétel 1975-re datálható.

Kis mellékzönge: a most ismert fürdőterületet sokáig „faluerdőként” emlegették a helyiek. Azonban a termálfürdő kialakítása előtt néhány évvel a nagy fákat kiszedték onnan, így jöhetett létre később a fürdő, amelynek másik potenciális helyszíne a kastéllyal szemközti terület volt.

Visszatérve: a napközis tábor hosszú évtizedeken át nagy sikert aratott. Noha az első két évben a szállást a vajtai iskola adta, vaságyak és egyéb bútorok is a gyermekek rendelkezésére álltak ott – Fehérvárcsurgóról. Aztán a diákok és a kísérők, nevelők egyre beljebb költöztek: sátrakat vettek, azokba emeletes ágyakat tettek, így töltötték mindennapjaikat a fürdő területén. Egy vihar azonban közbeszólt, veszélyessé vált a helyzet, ezért a gyermekeket áttelepítették egy már álló faépületbe. Az első „motelt” Dunaharasztiból szerezték be, Csákvári György úgy emlékszik, a megye fizette azt. (A pénzügyekbe ő nem folyt bele – inkább a szervezésért és a napközis táborért felelt.) A fürdő útját és a röplabdapályát – egy ismeretségnek köszönhetően – ingyen készíttették el. A kinti futballpályát a sárbogárdi pálya kölcsönkért tervrajzai alapján kivitelezték, így lett egy 80x120 méteres pályahossz körül egy 400 méteres futópálya is.

Itt zajlottak a járási és körzeti (Cecét, Vajtát, Alapot, Alsószentivánt, Sáregrest megmozgató) atlétikaversenyek is. Gyorsan megjegyzendő: az építkezéseknél, a pályák kialakításánál, aki csak tudott, segített, társadalmi munkában. Így épült-szépült a futballpálya és a fürdő parkrésze is. Aztán egyre több épületet húztak fel a területen: a kálozi tsz-től kis faházak, bungalók érkeztek a helyszínre a gyerekek, nevelők lakhelyét garantálva. Ezután érkezett a fürdőbe a második motel, amely a sátrak helyett ugyancsak biztonságosabb szállást adott.

A napközis táborokban rendszerint 195–200 fő vett részt, a gyermekekre húsz nevelő és egy turnusvezető, egy úszásoktató vigyázott. A fürdés mellett a fiatalok természetet jártak, valamint sokat kézműveskedtek – ahogyan azt egy táborban szokás. A szezon június végétől augusztus 20-áig tartott, ez idő alatt mindegyik turnus ifjai járták az ország különböző területeit is. Eközben hirdethették Vajtát: pólóikra régi mángorló­val a napközis tábort hirdető logó került.

Szomorú vég

A fürdő folyamatosan épült, még holland kempinget is kialakítottak a területen egy jó kapcsolatrendszer révén. 2004-ben a harmincéves, 2014-ben pedig a fürdő negyvenéves évfordulóját ünnepelték az érintettek – ez utóbbit követően azonban szomorú hír érkezett: a strand a többségi tulajdonos döntése alapján bezár. Csákvári György 1998-ban vonult nyugdíjba, de távolról mindig is követte a fürdő sorsát. Azt, hogy mit hoz a jövő, ő és sok vajtai is kíváncsian várja...