Az emberi tényezők szerepe, avagy az 1867-es kiegyezés érzelmi szemszögből

Érdemes azt is megjegyezni ugyanakkor, hogy a férji hűség sem volt otthonos a bécsi udvarban. Schratt Katalin színésznőt gondos mérlegelés után maga Erzsébet ajánlja barátnőnek férje számára. Andrássyt már 24 éves korában, 1848. május 10-én a felelős magyar minisztérium Zemplén vármegye főispánjának nevezi ki. A fiatal főispán-őrnagy a schwechati és isaszegi ütközetben vitézi teljesítményt nyújt, majd Kossuth a 25 évesen ezredesi rangot elért Andrássyt Konstantinápolyba küldi diplomatának. Életútja jelentős fordulatot vett 1851 szept. 25-én, amikor a szabadságharcban betöltött szerepe miatt a katonai szabályok pontos betartásával távollétben végrehajtják rajta a jelképes felakasztást.

A szabadságharc leverése után Párizsban és Londonban fényes nemzetközi társaságban forog az érdekes külsejű, ragyogó szellemű „szép akasztott ember” (Le bau pendu), mert így nevezik. 1857-ben kegyelmet kap, hazatér az önkéntes emigrációból, majd 1865-ben már ott ül a képviselőház elnöki emelvényén, mint alelnök. Erzsébet és Andrássy 1866-ban találkoznak először Bécsben a magyar országgyűlési küldöttség fogadása alkalmával. Erzsébet már ekkor sokat hallott Andrássyról, különösen Ferenczy Ida társalkodónőjétől. Először csak kíváncsi az 1848-as idők „szép akasztott emberére” aki minden nőt meg tud babonázni, aki prémszegélyes díszmagyarjában, magas, karcsú alakjával, nem utolsósorban széleskörű műveltségével megtestesítette korának eszményi férfiideálját. Andrássy viszont felismeri, hogy ebben a gyönyörű asszonyban, aki rokonszenvez a magyarsággal, akibe Ferenc József több mint egy évtizedes házasság után is annyira szerelmes, megtalálta azt az eszközt, amellyel politikai terveinek megnyerheti az ingadozó császárt. Élénk levelezés kezdődött kettejük között. Természetesen az udvari körök figyelő szemét kizárva Ferenczy Idán keresztül, mindenkor neki címezve az írásokat, Erzsébetet rendszerint „nővéred” fedőnév rejti, míg a „barátunk” kifejezés pedig Andrássyt.

Erzsébet 1866 júliusában gyermekeivel együtt Budára látogat, ahol lelkes fogadtatásban részesül, és szeptemberig ott is tartózkodik. A császár részére levelet ír Bécsbe: „Andrássyval beszéltem. Világosan és érthetően adta elő nézeteit. Én megértettem azokat, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy ha te őbenne bízol, de egészen bízol, akkor nem csak Magyarország, de az egész Monarchia 0megmenthető. De neked okvetlenül magadnak kell beszélned vele. Beszélj tehát rögtön vele, ezt minden tartózkodás nélkül teheted, mert arról biztosíthatlak, hogy nem olyan ember, aki mindenáron szerepet akar játszani, vagy elhelyezkedésre pályázik, ellenkezőleg, kockára teszi mostani szép helyzetét. Utószor kérlek Rudolf fiunk nevében, ne szalaszd el a végső pillanatot. Megkértem Andrássyt arra, hogy neked teljes őszinteséggel tárja fel az igazságot, s mindent mondjon el, még azt is, ami sajnos nem kedvező. Kérlek, levelem vétele után azonnal sürgönyözz, hogy Andrássy induljon-e az esti vonattal Bécsbe. Ha most nemet mondasz, ha az utolsó órában még ma sem akarsz meghallgatni egy önzetlen tanácsot, akkor vétkesen cselekszel mindnyájunkkal szemben. Több levelet aztán ne várj tőlem”.

Erzsébet 1866 július 14-én Mailáth Györgynek ír Bécsbe azért, hogy levelét a császárhoz juttassa „Az az engedmény, amelyre a császárt rá akartam venni, amelyet sajnos ő még nem tett meg nekem, abból áll, hogy bocsássa el a mostani kormány tagjait, s Gróf Andrássy Gyulát nevezze ki külügyminiszterré.” Személyi kérdéssé lett a történelem, vagyis a kiegyezés és Andrássy kinevezése. Olyan élesen fogalmazza meg kívánságait, hogy az már majdnem zsarolás. Ferenc József legjobb meggyőződése és anyja, valamint a bécsi miniszterek ellenére enged felesége szigorú követeléseinek. Még aznap megtáviratozza Budára, hogy „Deákot titokban már magamhoz kérettem. Ezért ne menj túl messzire azzal az emberrel”. A bizalmas levelekből, amelyeket levéltárak őriznek, kiderül, hogy Andrássynak a császárral való találkozását Erzsébet erőszakolja ki asszonyi diplomáciával, s ha kell, fortéllyal.

Férjével a kezdeti civódások komoly veszekedéssé fajulnak, mert nem hajlandó a gyermekekkel együtt visszamenni Bécsbe. Az első látogatása öt hétig tartott, a bécsi udvari körök véleménye és rosszallása szerint hallatlanul hosszú ideig. Magyarországon futótűzként terjed a hír, hogy Erzsébet szemet vetett Andrássyra. Egy másik levelében Ferenc József Bécsből ezt írja feleségének: „Akármilyen mérges és ingerlékeny voltál is, én mégis végtelenül szeretlek Téged és nem tudok élni nélküled.” Magyarországi tartózkodása alatt Erzsébet előáll azzal a kívánsággal is, hogy sürgősen vásárolják meg a gödöllői Grassalkovich kastélyt. Férje azonban a porosz–osztrák háború miatt takarékoskodásra hivatkozással nem teljesíti felesége kérését. Erzsébet kívánsága Andrássy közreműködésével teljesül, amikor is a magyar nemzet nevében a császári pár 1867-ben a királyi koronázáskor kiegyezési ajándékként kapja meg a gödöllői kastélyt. Ettől kezdve Erzsébet az év java részét nem Bécsben, hanem Gödöllőn, vagy Budán töltötte. A császár és Andrássy között, akit a kiegyezés eredményeként magyar miniszterelnöknek, majd 1871-ben Osztrák–Magyar közös külügyminiszternek nevez ki, a bizalmi kapcsolatot egy harmadik személy létesíti. Ez a személy pedig Erzsébet, a csodálatos szépség, a túlfűtött, ábrándokat kereső és rajongó természetű asszony. Erzsébet nem teremt magyar alkotmányt és közjogot, ez mind a nagy Deák műve,de nélküle éppoly kevéssé lenne kiegyezés, mint Andrássy nélkül.

Tíz hónappal a koronázás után, 1868. április hónapban Budán megszületett Mária Valéria, Erzsébet negyedik gyermeke. A bécsi pletykák bőségesen foglalkoznak a feltételezéssel, hogy Mária Valériának Andrássy az apja. Hogy van-e ennek valóságos alapja, az persze nem bizonyítható. Mindenesetre álljon itt Andrássy 1874 október 30-án Ferenczy Idához írt levelének egy részlete. A levélben Mária Valéria főhercegnő neveltetésével foglalkozik és fejti ki véleményét. „De ha azt várnák tőle (Eötvösnétől) hogy ő maga vezesse a kis főhercegnő nevelését, annak nem fogna megfelelni. Ha nem volna alatta egy igen ügyes nevelőné, a kis főhercegnét alkalmasint egészen el fogná rontani és keveset tenne a kiművelődésére. Ez pedig szerintem kár volna”. Ferenc József és Andrássy 1869-ben részt vesz a Szuezi-csatorna megnyitásán, utazást tesznek a Közel-Keleten is. A hazatérés után Erzsébet féltékeny, kacérkodó verses levelet küld Andrássynak, aki spontán módon szintén német nyelvű versben válaszol. A verseket Mészöly Dezső fordította magyarra.

Erzsébet verse: A propos egy szócska gróf Andrássyról/Éjjel sétál Jerikóban, szálegyedül fesztelen/Reggel tér meg sátorába – s lába szára meztelen!/Kalpag és atilla nélkül mily pikáns és csodaszép/Fenszterlizve rajtakapták? Grandiózus csatakép!/

Andrássy verse: Andrássyról csak pletykált a Bolha (bécsi élclap)/Hogy Jerikóban, hogy s mint van dolga!/Ablakot ő nem látott, csak zsalut/Melytől az ördög bíz el nem aludt/Hogy milyen közelről egy török dajna/Fogalma sincs arról őneki, sajna!/Pedig itt vétkezni könnyű lett volna,/S nem bánta volna, ha úgy fordul dolga./ Andrássy rövid ideig tartó, de annál eredményesebb kormányzati tevékenységével 1879-ben felhagy. Andrássy és Erzsébet viszont továbbra is leveleznek egymással, Andrássynak 1890-ben bekövetkezett haláláig. Andrássy halálakor Ferenc József ezt írja barátnőjének Schratt Katalinnak: „A császárnét, akit igaz barátság és különleges bizalom fűzött az elhunythoz, ez a haláleset nagyon elővette”.

Ezután Erzsébet megszűnik érdeklődni a magyar politika iránt. Rajongása, érzékeny lelkülete hősköltemények felé fordul, a görög mitológia világát keresi. Korfu szigetén birtokot vásárol, kastélyt építtet amit Akhilleusnak a görög hősnek szentel, és róla Akhilleonnak nevez el. Élete vége felé járva egyre zaklatottabb, boldogtalan volt, cél nélkül utazgatott a nagyvilágban. Svájci útja alkalmával a Genfi-tó partján egy anarchista 1898 szeptember 10-én meggyilkolta, valószínűleg megváltás volt számára a halál.

Erzsébet egyik hátrahagyott versében valószínűleg Andrássyra gondol, amikor ezt írja: Bőr, mely simított, egy volt csak a jó/Kezem örült nagyon/Hű magyar honomból való/Te ó, bizalmasom!/Csak engem imádtál! Híredet/Adtad fel, rangodat/Több voltam, mint úrnő, neked/Feláldoztad magad!/ Andrássy és Erzsébet különleges viszonya, szerelmen alapuló lelki egymásra találása nélkül nem jött volna létre a kiegyezés, a monarchia új rendjének megvalósulása, az Osztrák–Magyar dualista állam. Erzsébetet már életében Magyarországon „a haza jóságos gondviselésének” nevezték.