Százhatvan éve nyitotta meg kapuit Székesfehérvár legelső óvodája

Ney Ferenc, az intézet igazgatója – a Brunszvik család egykori magánnevelője – így emlékszik vissza fehérvári tanítványára, Rapos Józsefre: -1858-ban egy idős, 44 éves tanítvány kérte felvételét a képzőintézetbe. Hivatástudata s az az eltökélt szándék vezette, hogy óvodát alapít Székesfehérváron. – A korán árvaságra jutott egykori pannonhalmi diák Brunszvik Teréz szellemi környezetéhez tartozott, aggodalommal töltötte el, hogy a város „pajkos gyermekcsőcselékekkel” van tele. Kérelemmel fordult a város vezetése felé, hogy óvodát nyithasson.

Időnként megmosdatta a gyermekeket, hajukat, körmüket levágta

A város vezetése Rapos Józsefet az intézet vezetésére alkalmasnak, házát és annak fekvését a célnak megfelelőnek találta. A ház korabeli feljegyzések szerint a felsővárosi elemi iskolával szemben helyezkedett el. Rapos József 1860-ban engedélyt kapott, hogy óvodát nyithasson. A város vezetése kikötötte, hogy magánvállalkozás legyen. A házat a katonatartás terhétől feloldotta, a felszereléshez 105 forint támogatást adott. A valláserkölcsi felügyeletet az illetékes egyházi hivatalra bízta – az általános felügyeletet magának tartotta fenn. Linzer Károly és Tar István alapítványt hoztak létre az intézmény támogatására. Az ünnepélyes megnyitó pünkösd második napján, 1860. május 28-án volt. A megnyitó beszédet Venosz Imre kanonok tartotta, melyben jelezte, hogy Farkas Imre püspök egy szegény gyermek óvodáztatásának költségeit vállalja. Ezt követte Ney Ferenc óvóképezdei igazgató Szívhangok című beszéde, mely később kiadásra is került. A város részéről Drucker József polgármester mondott zárszót, aki személyes óvodai élményei miatt elkötelezett volt a kisdedóvás ügye iránt.

Olvasni, írni, számolni, hittanra, kötni, horgolni tanította

A megnyitóra Rapos József így emlékezett: „11 órakor nem éppen kevés résztvevő jelenlétében nemzeties jellegű ünnepéllyel Isten nevében az csakugyan meg is nyittatott”. Az óvodát a város szülötte, Simor János győri püspök és Bartakovics Béla egri érsek is támogatta. A megnyitást követő napokban egyetlen gyermeket sem vittek óvodába – még akkor sem, miután az intézet környékén élő családokat Rapos József sorra felkereste, s felajánlotta, hogy az első hónap ingyenes legyen. Minden szülő példát akart látni maga előtt – ilyen azonban nem volt. A város első óvodájának első óvodásai Unger György képviselő unokái voltak, aki Rapos József szomszédja volt. Az első hónap végére 9 gyermek gyűlt össze, ami Rapos József szerint megegyezett az akkori prágai egyetem létszámával. Az érdektelenségre való tekintettel a részvételi díj havi 50 krajcár volt, a díj felét élelmiszerekben is elfogadta.

Az első kegyenc gyermek a négyéves Károly Pál volt, díját az alapítvány egyenlítette ki. A gyermek özvegy édesanyja nagyon messze lakott, így a szomszéd Unger György adott szállást neki éjszakára. A szülőknek bizonyára nem volt könnyű a havi óvásdíjakat kifizetni – több családnak volt tartozása. A kisdedóvó vasár- és ünnepnapokon, valamint zivataros napokon kívül szünnapot nem tartott, kora reggeltől késő estig tartott nyitva. Rapos József a szülőket vasárnaponkint beszélgetésre hívta. Időnként, ha szükséges volt, megmosdatta a gyermekeket, hajukat, körmüket levágta. A gyermekeket magyarul és németül olvasni, írni, számolni, hittanra, felesége által kötni, horgolni tanította. Nagy tetszést aratott a Felsővároson, amikor a gyermekeket csoportosan kisétáltatta, s kovácsműhelyt, kaszálást, cséplést, nyomtatást tekintettek meg.

Az óvodát többször meglátogatta Drucker József polgármester, aki egy alkalommal 13 utcai gyermeket szedett össze. Zichy Jenő gróf együtt énekelt a gyermekekkel, segített a sorakoztatásnál. Az óvoda csupán 11 hónapig működött elsősorban anyagi okok miatt. Mindenesetre az első óvoda létrejötte Rapos Józsefnek köszönhető. Rapos József szerint a kisdednevelés fő célja: a jellemképzés, a testi-lelki veszélyektől való megóvás, a gyermekeket rendre, tisztaságra, illemre szoktatni, Isten, szülők, emberek szeretetére buzdítani, helyes gondolkodásra, helyes beszédre tanítani, ezáltal a sikeres iskolázásra előkészíteni. Milyen jó arra gondolni, hogy Brunszvik Teréz, Rapos József és még azóta sok elkötelezett óvodapedagógus jó alapvetése a kiinduló alap a mai modern óvodai nevelésnek, ami városunkban méltán elismerésre méltó. Amiként Brunszvik Teréz írta egykor: „Nevelés teszi az embert, s az ember a hazát!”

(Cikkünk szerzője óvodapedagógus)

„ÓVODAI SZABÁLJOK 1869-BEN”

1.) Regel fel kelve meg mosodván, imádkozik, s Szülőinek kezet csókol s jó reggelt mond, regelizvén, ovodába megy az utczán szépen.

2.) Az ovodába be lépve köszön, kezet csokol, ruháját a helyére rakja s le ül a helyére.

3.) Heljét nem cserélgeti, csendesen ül, nem taszigálódik.

4.) Mikor ki menni szüksége van, szépen kérezik, szükségét végzi és azonnal bejön, helyére ül.

5.) A tanitás alatt egymással beszélni vagy hangosan lármázni nem szabad, aki az ellen vét: térdepelni fog.

6.) Tanulás után mindenki elő veszi amit hozot enni, és azt ülve a heljén meg eszi, másét nem kéri.

7.) Mikor a bácsi engedelmet ad a jáczásra, szépen együt játczanak, nem taszigálódnak, nem durczáskodnak, ruháikat nem szagatják.

8.) Csufolodni vagy csúnya neveket adni egy másnak, vagy ocsmány szokat mondani nem szabad büntetés alatt.

9.) A midőn utána jönnek szépen felöltözik, kezet csókol, társait köszönti mondván Isten veletek, haza megy, az utczán szépen megy, nem nyargal, nem hajgálódik, ösmerőseit szépen köszönti, kezeit csókolom vagy jó regelt, vagy jonapot mond.

10.) Haza érve szüleit köszönti s kezet csokol, s magát szépen viseli, nem durczáskodik, ebéd után ismét kezet csokolva az ovodába megy.

11.) Az utczán ismét magát szépen viseli, nem nyargal, szépen megy, mindenkinek köszön.

12.) Az ovodába érve ha sár van, a sárt le tiszitya, lábairól béjövet, Jónapot társaim, a bácsinak kezet csokol, ruháit a szokot helyre le rakja, hogy azokat pontosan meg találja, s le ül azonnal a helyére. S mikor a tanito kérdi felel szépen s más beszédjébe nem szoll bele, nem árulkodik, nem hazudoz, nem csufolodik. Ezeket meg tartva jo gyermekek lesznek mindenkinek örömére s szülöinek szeretetére.