A „székesfehérvári” Apponyi – Ma száz éve vette át a díszpolgári címet a gróf

A párizsi magyar békedelegációt vezető Apponyi Albert éppen ma, 2020. október 30-án száz esztendeje vette át hivatalosan Székesfehérvár városának e kiemelt kitüntetését. Vizi László Tamás történész a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Fe­jér Megyei Alba Regia Szervezetének színe előtt tartott előadásában elevenítette fel a múltat. Az említett érmesek éltetik a Fehérvári nagyjaink sorozatot.

Nos, Apponyi Albert 1846-ban Bécsben született. Huszonegy esztendősen királyi biztos volt az 1861-es ország­g­­yűlésben. Mint országbíró vett részt 1862–63-ban az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés előkészítésében. Később, 1892-től a Nemzeti Párt színeiben politizált. 1901-ben a képviselőház elnökévé választották. 1904-ben már mint a parlamenti ellenzék vezér­alakja dominált. 1906–10 között a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot töltötte be. 1919 decemberében a Huszár Károly miniszterelnök vezette magyar kormány fölkérte a párizsi magyar békedelegáció vezetőjének. A küldöttség 1920. január 5-én kelt útra nyugatra. Január 15-én a francia külügyminisztérium Szajna-parti épületének úgynevezett vörös szalonjában Georges Clemenceau mint Franciaország miniszterelnöke a békekonferencia nevében átadta a magyar delegációnak a békeszerződés tervezetét.

Az Apponyi-beszéd

Ezt követte a kultikussá vált Apponyi-beszéd elhangzásának napja, mely mindmáig igazán híressé teszi hősünk nevét. Felemeli. Lássuk: példának okáért a Vörösmarty Színház Trianon című előadásában, amelyben Trokán Péter testesítette, testesíti meg Apponyit, volt alkalom, hogy nyílt színi vastapsot váltott ki a fehérvári publikumból a beszéd. Dicséri ez Trokán játékát, de az érdem Apponyi Alberté is.

A beszédet három nyelven mondta el. Franciául kezdte, majd amikor Clemenceau félbeszakította, hogy szavait valakinek le kell fordítani angolra, Apponyi ezt maga tette meg, innentől kezdve a francia részeket rendre összefoglalta angolul is. Végezetül olaszul adta elő beszéde esszenciáját. Hadd tudja meg az összes nyugati vezető az igazságot!

Vizi Lászó Tamás több idézetet is „mutatott” hallgatóságának a beszédből: „Az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj egy idegen állam fennhatósága alá. […] „Kérdezzék meg az érdekelt népességet!” […] „Követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tőlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre alávetjük magunkat a népszavazás eredményének, bármi legyen is az.”

Apponyi később, 1920. május 10-én a békedelegáció ülésén azt mondta: „Kénytelenek leszünk aláírni a szerződést.” Másnap a külügyi bizottság ülésén: „Halálba kergetjük a nemzetet, ha nem írjuk alá a békét.” Újra egy nappal később jelezte, amennyiben a delegáció vállalja az aláírást, ő hajlandó aláírni a szerződést. Ezt aposztrofálta Vizi László Tamás úgy, hogy Apponyi a legnagyobb alázatra is hajlandó lett volna. Végül, tudjuk, nem ő látta el kézje­gyével a június 4-én aláírt szerződést.

A díszpolgári cím

Ismertetve a fentieket, Vizi László Tamás Székesfehérvárra „kanyarodott”. Elmondta, a kezdődő Apponyi-kultusz részeként az évek, évtizedek alatt számos magyar település, több mint száz adományozott díszpolgári címet Apponyi Albertnek. Székesfehérvár az elsők között tette. A város száz évvel ezelőtti vezetése 1920. május 27-én hozta meg az erről szóló döntését.

Vizi előadásából megtudhatták az éremgyűjtők és minden résztvevő, hogy 1920. október 30-án – szombatra esett – délelőtt pompás ünnepség során iktatta be díszpolgárai közé a királyi város Apponyi Albert grófot, aki már reggel megérkezett a fehérvári pályaudvarra. Apponyi a város hintóját igénybe véve vonult be a belvárosba, a városházára. Az utcákon, a díszesen fellobogózott házak elé kivonuló városi közönség fogadta, az emberek virágokat hintettek kocsijára. A városháza kapujában a polgármester, Zavaros Aladár várta. Apponyi Albert a főispán Károlyi József társaságában ment fel a közgyűlési terembe. A történész a székesfehérvári Apponyi-beszédből is szolgált részletekkel: „[…] a nemzet nagylelkűsége […] akkor is jutalmaz, midőn csak sikertelen jóakarattal és munkával áll szemben.” […] A mikor a magyar békedelegáció Párizsba indult, sorsunk már meg volt pecsételve, az összes hatalmak elhatározásai végleg megállapítva, úgy hogy fogható eredmények elérése oly irányban, hogy határaink nálunk nélkül történt megállapítása megváltozzék, abszolúte ki volt zárva.

Amit elérni lehetett, hazánk erkölcsi helyzetének javítását, az el is éretett. […] A mi helyzetünk nehézségeiben ne keressünk mentségeket, hanem indító okokat erőnk teljesebb megfeszítésére és összes erőtényezőink egyesítésére. […] A haza elleni bűn a régi ellentétek felelevenítése és újaknak megteremtése olyan tényezők között, a melyek e haza újjászületésén és megerősödésén dolgozni akarnak.”

Az előadás zárásában Vizi kimutatta, az Apponyi-kultusz a Horthy-korban a párizsi „védőbeszédből” származott. Országszerte megünnepelték 75. és 85. születésnapját. Négy alkalommal jelölték Nobel-békedíjra. Apponyi politikai pályafutása még folytatódott, 1924 őszétől a magyar delegáció vezetője lett a Népszövetségben. Genfben hunyt el 1933-ban, gyászszertartása Budapesten történt.