Fehérvár főutcáján masíroztak a Nemzeti Hadsereg katonái

Szegeden alakult meg a Nemzeti Hadsereg 1919. június 18-án. A nagy esemény a magyar honvéd hagyományoknak meg­felelően zászlószenteléssel, illetve zászlóbontással kezdődött. A sereg fővezére vitéz nagybányai Horthy Miklós volt, aki azonnal egy jelentős taktikai lépéssel indított, és átvezényelte az alakulás helyéről a sereget a Dunántúlra, nehogy a románok lefegyverezzék őket, még mielőtt bármit tehetnének az országért.

A két, viszonylag gyenge zászlóaljból, egy tüzérosztályból, egy huszárszázadból, egy utászzászlóaljból és ezerfős tiszti századokból álló hadsereg nyugat felől kapott jelentős erősítést. Ausztria területéről visszatért öt zászlóalj, öt ütegből és négy páncélvonatból álló alakulat, Lehár Antal ezredes vezetésével. A főhadiszállás Siófokon rendezkedett be, s legfontosabb és legégetőbb feladatnak az állomány feltöltését tekintették. Augusztus 19-től a Horthy ellenőrzése alatt álló körletparancsnokságok vezetői teljhatalmat kaptak, így a Nyugat-Magyarországon végrehajtott kényszersorozások hatására felduzzadt az alakulat létszáma 30 ezer főre. Kellett a hadianyag és a sok katona, hiszen a feladat nem volt más, mint megszüntetni a román megszállást, és főleg az országot dúló idegen seregek visszaéléseit. A cél természetesen a főváros elfoglalása volt, így meg is indult a sereg északkeletnek.

Szabadbattyán irányából érkezett meg a Nemzeti Hadsereg Székesfehérvárra október 19-én, felszabadítva a várost, s talán bízva abban, hogy Szent István városa szakrális ereje által biztosítja az ország határait, és hogy az ebbe vetett hit alapjaira építkezve megkezdődhet Magyarország helyreállítása.

A fehérváriak számára ez hatalmas, megnyugtató pillanat volt, hiszen az ország és a város szempontjából is vérmes reményeket tápláltak a sereg méretei láttán. Még akkor, vagyis 1919. október 23-án úgy döntött Fejérvármegye közgyűlése, gróf Károlyi István javaslatára, hogy emlékművet állítanak a szabadbattyáni országút negyedik kilométerkövénél, Emmaróza területén a Nemzeti Hadsereg Székesfehérvárra való bevonulásának emlékére. A határozatot tett követte, és bár közben megtörtént az országcsonkolás, de 1920. október 17-én fel is avatták a Bory Jenő által készített obeliszket.

A történelem viharai ritkán kerülték el Magyarországot, így a bevonulás emlékére készült műalkotást 1946. március 14-én ledöntette a Nemzeti Bizottság. Napjainkban, a Fejér Szövetség és társult szervezetei azon munkálkodnak, hogy éppen száz év után újra hirdesse emlékmű azt a feledhetetlen, dicsőséges bevonulást. A fehérvári polgárok támogatásában bízó civil szervezet arra kérte a Fejér Megyei Közgyűlést és Székesfehérvár képviselő-testületét, hogy azok öt éven belül állítsák helyre az emlékművet, avagy rendelkezzenek arról, hogy egy Bory Jenő alkotásához méltó művel teremtsenek újabb emlékhelyet, azonos feliratú táblával, valahol az eredeti helyéhez közeli területen.

Az emlékmű újraállítását szorgalmazók nem kezdik a nulláról, ugyanis az eredeti obeliszk mozaikkal kirakott koronája megvan még a Bory-­várban, és ismert az emléktábla felirata is:

„Ezen a helyen fogadta 1919. október 19-én délelőtt 9 órakor Fejérvármegye és Székesfehérvár közönsége hazánk reményét, a Nemzeti Hadsereget s annak élén Horthy Miklós hadvezért. Kísérje áldás kezükben nemzetünk viharvert zászlaját. Kárpátoktól az Adriáig visszhangozzék a magyar katona halhatatlan dicsősége. Emelte Fejérvármegye és Székesfehérvár közönsége a magyar katona halhatatlan dicsőségére.”

Százegy éve történt a bevonulás, és erről is, illetve a sereg áldozatvállalásáról is megemlékezik a Boór Ferenc társelnök által vezetett Fejér MAG Egyesület – Fejér Szövetség, illetve Kónyi-Kiss Botond alelnök és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Az esemény 2020. október 19-én, hétfőn lesz, 17 órai kezdettel a Maroshegyi körforgalomban álló székelykapunál.