2021.03.27. 07:15
Százéves szerelmi szálak – Kis kutatásra ösztönöztük az Olvasókat
Egy házaspár tragikus sorsára emlékeztünk nemrégiben. A dolgos férj és feleség együtt volt a határban a földeken, együtt a bajban és úgy alakult, hogy örökre együtt is maradtak.
Állandó rovatunkban olyan szakrális tereket, helyeket, építményeket mutatunk be, melyek emberi történeteknek, sorsoknak is emléket állítanak, túl azon, hogy elsősorban mind Isten dicsőségére emeltetett. Az egyik szakaszban a Csókakői úti kőkereszt móri legendáját elevenítettük fel, mely két egymástól teljesen független eseménynek is emlékművévé vált.
Az egyik, a régebbi történet arról mesél, hogy a Pusztavámi és a Csókakői út kereszteződésében állt egy tölgyfa és egy kereszt, és a régi öregek szerint Perczel Mór tábornok éppen annál a keresztnél állva várta össze a csapatait a vesztes csata után, egy rövid pihenőt engedélyezve a honvédeknek és a huszároknak. A tölgyfa már nincs ott, mert az 1990-es évek végére kiszáradt és kivágták, a régi dolgokhoz ragaszkodó borosgazdák méltatlankodása ellenére, ám a kőkereszt még mindig ott áll, azon a helyen.
A képre kattintva teljes méretben nyílik meg!
A másik történet még ennél is szomorúbb, igaz, romantikusabb is. Egy szűk évszázaddal ezelőtt egy május végi napon sok szorgos ember dolgozott a csókai szőlőkben. Az égen egy hatalmas fekete, sárkány alakú felhő közeledett, ezért mindenki a közeli esőkunyhókba bújt. Egy Stumpf nevű gazda úgy döntött, hazamenekíti a feleségét és anyósát még az égszakadás előtt. Már zuhogó esőben hajtottak hazafelé a lovaskocsival és a hegyről lezúduló sáros áradat, melyet egy kimosott, mély út megvezetett, oldalba kapta a szekeret, felemelte és vitte egy darabon. Az idősebb hölgy még időben le tudott ugrani, de a házaspár sorsa megpecsételődött. Már csak egymásban és a Jóistenben bízhattak, ezért összekapaszkodtak és várták, hogy mit mér rájuk a sors. A sors, a gondos nem kegyelmezett, és a kocsi felborult, esélyt sem adva az alákerült házaspárnak a menekülésre. A két, még a halálban is összetartó ember holttestét egymás mellett tette le a közben elcsendülő áradat a Vajali réten, annál a keresztnél, ahol valaha Perczel Mór állomásozott, mielőtt elindult volna a Vértes vonalát követve Csákvár felé. A házaspárt a réten dolgozó emberek halászták ki a kaszáikkal.
Így volt, Régen volt, talán igaz sem volt, de aki nem hiszi, járjon utána!
Nos, Móron élő Olvasóink vették a fáradtságot, utánajártak, és kiderült, hogy majdnem egy évszázada, 1924. június 13-án délután a 49 éves Stumpf János kisbirtokos és a 43 esztendős Stumpf Jánosné, született Schmidt Teréz ült azon a bizonyos szekéren. A római katolikus házaspár vízbe fulladt, egymás kezét szorítva a végsőkig.
„(Döcög, döcög az ócska konflis
És mi sápadtan reszketünk.)” Ady Endre
[embed]https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/ket-legenda-is-kapcsolodik-egyetlen-utszeli-evszazados-kereszthez-mornal-4698613/[/embed]
