A hajdani palota és egy befejezetlen ásatás Szabadbattyánban

Legutóbb 2014-ben, a Seuso-­kincs egy részének kompenzációs díj ellenében történt megváltása, majd az Egyesült Királyságból Magyarországra kerülése idején írtunk lapunkban a 2006-ban abbamaradt ásatások folytatásának, valamint a római kori palota bemutatásának igényéről. Aki akkor hangot adott ennek, Nádorfi Gabriella volt, ő vezette 1993 és 2006 között a Római Birodalom Pannónia tartománya egyik legnagyobb alapterületű (több mint 13 ezer négyzetméter) épületének a feltárását:

– A Seuso-kincs hazahozatala remek alkalom arra, hogy újragondoljuk a leletegyüttes feltételezett lelőhelyének, a szabadbattyáni római kori palotának a bemutatását, amely az egész Római Birodalom viszonylatában az egyik legjelentősebbnek mondható. Az épület bemutatása azért is fontos lenne, mert több ezer négyzetméter falfestményt emeltünk ki, ezt helyre kell állítani. Egész Európában ez lenne a legjelentősebb 4. századi falfestmény, amely magánépületből került elő. A mostani ragyogó alkalom arra, hogy bemutassuk a ­Seuso-kincs hátterét is – fogalmazta meg beteljesületlenül maradt elképzeléseit az azóta elhunyt régész.

Tette mindezt abban a tudatban, hogy komoly építészeti projektet is készített az említett épület rekonstrukció­jára 2004-ben az országosan elismert Narmer Építészeti Stúdió. Az elméleti rekonstrukció látványterve nem mellesleg a fehérvári Seuso-kiállításon is látható volt, mivel a Narmer a tervezője az ezüstkincset bemutató vándortárlatoknak, s a Magyar Nemzeti Múzeum állandó Seuso-kiállításának is.

Fel-felröppennek elképzelések, tervek ma is, aztán marad minden a régiben: a feltárás után visszatakart romterületet gaz fedi, málladoznak a földől kilátszó egykori oszlopsorok pillérei, halomba hányt kő- és téglatöredékek, az ásatás helyén magasodó, elgyomosodott hatalmas földkupac vonják magukra a figyelmet. Nehéz felfogni, hogy ezt a régészeti területet a Prima Primissima- és Kossuth-díjas író/költő, volt nemzeti kulturális örökségi miniszter, Görgey Gábor is felkereste 2002-ben. A helyszínen tartott sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a kutatás befejezését követően az előkerült maradványok rekonstruálásával turisztikai vonzerőt is jelentő régészeti parkot szándékoznak kialakítani a területen. Úgy tűnik, mintha erről azóta senki sem tudna, pedig egy 2017-ben írt doktori dolgozatban is szó esik róla, hogy a légi felvételek újabb értelmezése szerint egy falusias római település (vicus), vagy akár egy város (municipium) lehetett itt. Míg máshol arról tesznek említést, nemcsak az eddig feltárt nagy méretű épület alapjai az érdekesek, hanem a területen található négyszer-ötször nagyobb másik építményrendszer, a kikötő és két kör alakú, óriási építmény, ami akár lehetett colosszeum is. Erre Nádorfi Gabriella nemegyszer utalt a vele készült interjúkban, televíziós stúdióbeszélgeté­sekben.

Lehet, újra el kellene gondolkodni azon, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy előmozdítsuk a feltárás folytatását és a régészeti terület bemutatását. Ezt az indítványt ösztönözheti egy régi, 1999-es felvétel is, amit maga a régész asszony készített és korábban közlésre a részünkre megküldött. A fotóhoz magyarázatként szerényen ennyit fűzött: „A kép, amit küldök, talán nem annyira látványos, de mutatja az épület nagy kiterjedését.”

Az eredeti feltételezés szerint egy pannóniai összehasonlításban is példátlanul nagy méretű villa volt a régészeti területen. A jelenlegi elképzelés sem sokban tér el ettől. A Szent István Király Múzeum Gorsium Régészeti Parkjának igazgatója, Kovács Lóránd Olivér olyan következtetésre jutott, a nagy méretű épület, amely villarészt is tartalmazhat, egy ókori épületkomplexum, „bevásárlóközpont” céljait szolgálta. Nem kizárt az sem, hogy a Seuso-kincset itt rejtették el.

Örömmel adtunk hírt a Hírlapban arról is, hogy tavaly, 2020 februárjában közösségi régészeti nap keretében a Szent István Király Múzeum régészeinek jelenlétében önkéntes fémkeresők vizsgálták át a szabadbattyáni régészeti területet. Több mint 600 darab lelet, többségében pénzérme, fibulák, övveretek és övcsatok kerültek elő a kutatás során. A biztatónak tűnt előrelépés mellett nyilatkozatok hangzottak el arról, hogy város vagy városias település lehetett a régészeti területen, amelynek kutatását és lehetséges összefüggéseinek feltárását az ezüstkészlettel fontosnak tartja a Szent István Király Múzeum és fenntartója, Székesfehérvár városa. A régészeti terület további sorsáról és a leletek bemutatásáról azóta sem esik szó.

Egészen friss kezdeményezés bontogatja csíráit a további feltárást és a régészeti terület méltó bemutatását sürgető Seuso-kincs közösségi csoportban. Összefogást indítványoznak az ásatások támogatására, egyrészt a régészekhez és önkéntes segítőikhez fordulnak, másrészt pedig tehetős mentorok támogatását várják, mivel tudomásuk van arról, a Narmer Építészeti Stúdió alkotói műhelyében újabb elképzelés, engedélyezési szintű terv is született a késő római kori épületegyüttes műemléki bemutatására egy környékbeli nagyvállalkozó finanszírozásával.