Országalmánk hosszú kálváriája

Erről évtizedeken át nem szóltam, nem írtam. Miután feleségem, Demeter Zsófia történész Megpróbáltatások után: városfejlődés. Székesfehérvár Anno… 4. című könyvében, 2020-ban az eseménynek helyet adó Ifjúsági Ház (később Szabadművelődés Háza) nyugalmazott igazgatója, Magyarits András visszaemlékezésében felidézte, úgy éreztem, könyvem utószavában megemlíthetem.

Magyarits András a székesfehérvári Városszépítő és -Védő Egyesület kezdeti eredményeire emlékezett: „A Videotonban egy év alatt készült el a Velence szálló előtti kandeláberek rekonstrukciója, a török kútból újból folyt a víz, és Lukács Laci felvetésére visszakerült a kereszt az Országalmára.” (323. old.)

E nyáron az esemény főszereplője, Ráday Mihály halálhírére újra elém került a régi történet. Ráday Mihály közkedvelt városvédő sorozatában az 1980-as évek első felében a Magyar Televízióban rendszeresen bemutatta a budapesti városvédő egyesület eredményeit. Hatására, így Székesfehérváron is, városvédő, városszépítő körök, egyesületek alakultak a fővárosival azonos céllal, feladatokkal.

Ráday Mihály a vidéki egyesületekben személyesen népszerűsítette a városvédő mozgalmat. Így hívták meg 1984-ben Székesfehérvárra, ahol az Ifjúsági Házban számolt be eredményeikről, patronálta a fehérváriak munkáját. Beszámolója után bemutatták Bobory Zoltán–Deák Péter filmjét Székesfehérvár belvárosáról, amiben megemlítették, hogy az Országalma medencéje szemetes, cigarettacsikkeket, papír zsebkendőket, sörösüvegeket dobálnak bele. Filmjükhöz muzeológusként, műemlékvédelmi szakmérnökként szóltam hozzá. Elmondtam, hogy az Országalmával nemcsak az a baj, hogy szemetes, hanem, hogy hiányzik róla a kereszt.

Röviden vázoltam Országalmánk kálváriáját: Ohmann Béla a fehérvári jognak az országalma képében emléket állító díszkútja Székesfehérvár főterére a háború idején, 1943-ban került. Körbefutó latin nyelvű felirata egy 1237-ből fennmaradt oklevélből származik: LIBERTATES CIVITATI ALBENSI A. S. REGE STEPHANO CONCESSAE (Fehérvár szabadságjogait Szent István király adományozta). Rajta három évszám: 1001 (István király koronázása), 1688 (a város török alóli felszabadulása), 1938 (Szent István király halálának 900. évfordulója). Csupán egy esztendeig állhatott nyugalomban: a következő két évben bombák, tüzérségi lövedékek kereszttüzében vészelt át két szőnyegbombázást, három ostromot. Mellette a Deák Áruház súlyosan megsérült, mögötte a Bazilika tornyai közötti teraszon Szent László király szobrát telitalálat érte. A másik irányban a ciszterci templom tetőzete és a színház gyújtóbombáktól leégett. A fizikai sérüléstől megmenekült, de a győztesekkel érkező ideológiai csapást nem kerülhette el. 1945-ben deszkaállvánnyal kerítették be, négy oldalán vászonra festett, dicsőséges szovjet harci jelenetekkel, tetején sarló és kalapáccsal. Majd felső felét a kereszttel együtt eltávolították, kúp alakban bedeszkázták, csúcsán esténként üveg vörös csillag világított. Felső részét a kereszttel együtt Molnár Tibor városi főépítész mentette meg: a Városmajor bozótosában elrejtette. 1955-ben a deszkaborítást elbontották, alsó fele 1962-ig szerény kis szökőkútként működött, majd ekkor felső felét a kereszt és az évszámok nélkül visszatették.

Így állt egészen 1984-ig, kereszt nélkül nehéz volt felismerni, hogy ez országalma. Ráadásul a megcsonkított Országalmát intézmények kezdték a város jelképeként használni. A Fejér Megyei Idegenforgalmi Hivatal fejléces papírján, prospektusain, útikönyvein így láthattuk.

Felvetésemre, ismertetésemre Ráday Mihály azonnal reagált. Elmondta, hogy a Parlamentben az elnöki pulpitus mögött lebontották az angyalos magyar címer borítását. Kádár János előtte tartotta parlamenti beszédét, és nem kifogásolta. Fehérváron is vissza kell tenni a keresztet az Országalmára, pótolni kell rajta az évszámokat.

A döntési helyzetben lévők megkönnyebbültek: a magyar címert lefedő koronán is ott van a ferde kereszt, ha Kádár elvtárs elfogadja, nálunk sem lehet belőle baj. Következő héten egy székesfehérvári kőfaragó jelent meg a múzeumban, Országalmánk 1945 előtti fényképét kérte. Hazai vörös márványból társadalmi munkában újrafaragta, és elhelyezte az Országalmán.

Úgy hittük, örökre a helyén marad. Hitünkben azóta már háromszor csalatkoztunk: a keresztet 2011-ben és 2012-ben megrongálták. Fiatalok másztak fel rá, törték le. Most egy idősebb, záróra után a belvárosban randalírozó társaság egyik tagja mászott fel, majd csúszott le róla, letörve, magával rántva a keresztet.

A Fehérvár Televízió első hírére ismét felidéződött bennem Országalmánk kálváriája, amely újabb stációjához érkezett. Komolyan megfogalmazva: Szent István városát, Székesfehérvár megyei jogú várost, polgárait súlyos lelki megrázkódtatás érte azzal, hogy városuk jelképét, közkedvelt találkozóhelyét, a turistacsoportok gyülekezőpontját megcsonkították. Mivel az Országalma egyik féltve őrzött nemzeti jelképünk, képmásának meggyalázása magyar nemzetünket is sérti. Az elkövető örülhet, hogy meggondolatlan cselekedete során nem sérült meg, nem zuhant rá a nehéz kő. Mivel nem fiatalkorú, így ügye a rendőrségre, az ügyészségre és a bíróságra tartozik. Végül felerősíthetjük Cser-Palkovics András polgármester úr figyelmeztetését: „Az Országalma nem mászóka, és nem buta szórakozás terepe.” A mászókákat játszótereinken keressék!