Úgy tűnik, hogy indulatból mészárolták, kaszabolták le a keresztény hadifoglyokat a mohácsi csata után

Történt mindez Székesfehérváron, a Szent István Király Múzeum Foglalkozásuk: régész című rendezvényének egyikén. 

Bertók Gábor – aki elsősorban a csata helyszínének régészeti meghatározásáról, e kutatás menetéről és részeredményeiről beszélt – előadása bevezetőjében elmondta, csak az elmúlt 150 évben több mint 20 térkép-rekonstrukció született arról, hogyan zajlott az ütközet. Túlélőktől származó leírások, későbbi visszaemlékezések, illetve történetírói munkák is beszélnek a csata menetéről. Egy 60-70 négyzetkilométer körüli területen belül zajlik a csata helyének keresése. E munkát Papp László pécsi régész kezdte el. – Az ő nevéhez fűződik az első kettő megtalált tömegsír feltárása, és ő kezdte el a csatatérkutató programot a hatvanas évek elején. Ezt haláláig folytatta – mondta Bertók. 

Öt eltérő nagyságú tömegsírról van tudásunk a mohácsi csata vonatkozásában. 

Hogyan, mi módon, miféle mészárlás után kerülhettek oda a tetemek? Az írott források alapján kétezer csontváz lehet a tömegsírokban. Neményi Réka összefoglalta azt a három teóriát, amelyek arról szólnak, kik is lehetnek az öt tömegsírban… A keresztény sereg halottjai? Egy, a katonai hátteret biztosító tábori személyzet tagjai? Kivégzett hadifoglyok? Nos, Neményi Réka alapvetően a III. számú tömegsírról beszélt, hiszen ennek a feltárását végzik. A munkával még nem végeztek, tavasszal folytatják. Körülbelül 70-80 ember fekszik még a III. számú tömegsírban. A feltárás utáni értékelő munka is folyamatos. Antropológusokat is bevonnak a kutatásba. 

– A hatvanas-hetvenes évek óta folyik a vita arról, hogy ezek a tömegsírok kiket is rejtenek – fogalmazott Neményi Réka az Új Magyar Képtárban. – A sírban eltemetetteknek 99 százaléka férfi. Ami a korukat illeti: főként 30 és 50 év közöttiek a sírban eltemetett emberek, de előfordul jó néhány 12-14 éves, a mi fogalmainkkal még gyereknek tekintett személy is. Viszont a 16-18 éves korosztályból is vannak jó néhányan. Az látszik, hogy gyakorlatilag minden korosztály előfordul, viszont a legtöbb olyan, aki katonakorú férfi – mondta a régész. 

– Nyilván a 12-14 éves gyermekek nem feltétlenül voltak hadra foghatók, a 16 éves kor felettiek viszont abban az időszakban talán már igen. A nagyon fiatalok jelenléte talán tényleg arra utal, hogy valamilyen személyzet tagjai voltak; apródok, vagy valamilyen foglalkozásuk volt – mondta. 

– Megtalálhatók egyébként betegségek nyomai is a csontokon, a tbc-től kezdve a szifiliszen át elég sok minden előfordul. A legtöbb halottnak a koponyáján látható sérülés. Sok helyen látni fejvágás nyomait, illetve csigolyavágásét, valahol állkapocs alatti vágást is. Ezek a sérülések arra utalnak, hogy kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket mészároltak le. Vannak olyan koponyák is, amelyeket gyakorlatilag teljesen összekaszaboltak, de olyan is, amelyiknek le van vágva a füle, az orra – részletezte Neményi Réka. – Olyan, mintha indulatból levágott, lekaszabolt emberekről lenne szó. A sérülések alapján el lehet mondani: kevéssé tűnik valószínűnek, hogy ezeket a sebeket a csata hevében ejtették. Például a nyakcsigolyákon sokszor előfordul – az 1-es, 2-es nyakcsigolya környékén –, hogy több vágás nyoma szinte ugyanott, vagy egymás mellett látható. Ilyesmi egy csata kavalkádjában nem nagyon fordulhatott volna elő – húzta alá. – Egy részükről talán azt is ki lehet jelenteni, hogy rögzített testhelyzetben voltak akkor, amikor a halálos sebesülést kapták – folytatta.

Bertók Gábor hozzáfűzte, olyan csontvázak is vannak, amelyek hátulról érkezett vágásokat kaptak, illetve, hogy nagyon sok esetben nem vált le a fej a testről. Neményi Réka ez utóbbira reagálva elmondta, a törökök között dívott egy szokás, miszerint koponyákat gyűjtöttek. Ám a feltárt tömegsírok elhunytjai nem ennek estek áldozatul, mert ugyan számos koponyát elválasztva találtak meg a hozzájuk tartozó csontvázaktól, de, lám: megvannak azok a koponyák is. 

Nos, a három teória, értelmezés közül – legalábbis Bertók Gábor állásfoglalása szerint – az a legvalószínűbb, hogy hadifoglyok voltak a brutálisan levágott, lekaszabolt emberek. Ennek lehetséges, szörnyű koreográfiáját is felvázolta a tudós. Elképzelhető, hogy a csata utáni egyik napon a hadifoglyokat egymás után, módszeresen legyilkolták, tán a szultán, a török katonai elöljárók színe előtt. 

Neményi Réka a további feltáró munkáról elmondta, a IV. számú tömegsír feltárásának van inkább realitása. – Ott a csontok szinte már a földfelszínen vannak, ezért azt mindenféleképpen fontos lenne feltárni, a vázakat megvizsgálni, és elkülöníteni egymástól – mondta. – A cél az, hogy 2026-ban, a csata 500 éves évfordulóján ezeket a vázakat, akiket most mi kiemeltünk, és aztán megvizsgálunk, kegyelettel visszatemessük ugyanerre a helyszínre, de már sírládákban, illetve egymástól elkülönítve – mondta. – Azt biztosan ki lehet jelenteni, hogy az V. számú tömegsír kapcsán ez nem fog beleférni az időbe – jegyezte meg. 

Sőt, utóbbi kapcsán kifejtette, talán jobb is, ha az utókor számára is hagynak egy feltáratlan mohácsi tömegsírt, hiszen a tudomány várható fejlődése miatt meglehet, hogy akár már pár évtized múlva a mainál is sokkal komolyabb szakmai háttér mellett dolgozhatnak a régészek, még több ismeretet meríthetnek a csontvázakból.