A csurgói tározó római gyökerei – 1. rész

Ennek indokoltságát az adja, hogy néhány hónap múlva 50 éve, 1972. augusztusában fejezték be a Gaja-patakon az ide tervezett víztározó kialakításának munkálatait, és megkezdődött a létrehozott meder vízzel való elárasztása, feltöltése. (A Gaja szóban a szláv „goja” kifejezést vélik egyesek felfedezni, ami erdős ligetet jelent. A patak neve is több változatban fordult elő a századok során: 1425-ben Septerwyzy, 1703-ban Gaja, 1785-ben Gója, 1864-ben Posza, Jege.) 

Ezzel a beruházással a mai napig is igen népszerű, turisztikai látványossággal gyarapodott településünk. Kedvelt horgászóhely, ahol gyakran kapitális harcsákat is ki lehet fogni, nyári időszakban fürdőzők látogatnak partjára. Egész évben kirándulók, kikapcsolódást keresők élvezik itt a jó levegőt, a csendet, a nyugalmat és az élő természetet. Ebbe a folyamatba szervesen bekapcsolódik az igen vonzó adottságokkal rendelkező tágabb környezet is, kiemelt helyen településünk, és az itt található, megújult Károlyi-kastély, de a Gaja-szurdok vadregényes adottságaival, benne a Károlyi-kilátóval, valamint a pisztrángos tó a turistapihenővel, sőt a fák között időnként feltűnő vadállományának egyes példányaival. 

Úgy gondolom, hogy az ide látogatók közül is kevesen tudnak róla, kevesen gondolnak arra, hogy az általunk ismert történelem szerint a mai tó már a harmadik duzzasztása a Gajapataknak, ugyanazon a helyen!

A mai víztározó történetének gyökerei a római korig nyúlnak vissza. A községben élő szájhagyományok közé tartozik, hogy ezen a területen már a római korban egy tó terült el, sőt Mátyás király halastavaként is tudni vélik. Az erre a helyre történő visszaemlékezések között szerepel: a török időkben az általuk emelt gátrendszer duzzasztotta fel a Gaja-patak vízét. 

A víztározó építése során, annak déli részénél, a mai zárógát helyén, az úgynevezett Vaskapu hegyszorosban, 1971-ben végzett földmunkálatok során, és az azzal párhuzamos régészeti feltárásokkal találták meg a rómaiak által épített kőgát alapjait! (A Vaskapu kifejezés itt is hegyet, hegyszorost, völgyet, gátat jelent. Vö.: Al-dunai Vaskapu.) A vizsgálatok megállapították, hogy az időszámításunk előtti 3–2. században, a Gaja elzárására létrehozott építmény 70 méter hosszú, 4 méter széles és 3 méter magas volt. Ez tette lehetővé a halastó kialakítását. Hogy fizikailag kik építették, arra a birodalom működési rendszere adja meg a választ. A római légiók – a közhiedelemmel ellentétben – nemcsak katonai szolgálatot láttak el. Fontos feladatuk volt az úthálózat, hidak építése, azok karbantartása, úgyszintén a vízvezetékek létrehozása, működésük biztosítása, csatornák, gátak kialakítása, sőt az erődítési munkálatok is. Ők rendelkeztek az ezzel kapcsolatos tervezői, kivitelezői tudással és tapasztalattal, sőt a hozzáértő munkaerővel, az ehhez szükséges technikai eszközökkel. Tehát bizonyára az itteni gát megtervezése, felépítése az ide vezényelt legionáriusok feladata volt.

A településünkhöz tartozó Aszókúti dűlőben (a víztározótól nyugatra) az 1961–62-es években egy római villasor maradványait tárták fel, benne az akkor használatos padlófűtési megoldásokkal. Az egykori római halastó és villasor minden kétséget kizáróan szerves egységet alkottak itt, abban a korban. Közöttük a távolság 1,5–2 km-re tehető. A villasor telepítése sem véletlen azon a helyen, hiszen a mai nevén Aszókút egy forrást jelent, ami minden bizonnyal akkor is létezett (a friss ivóvíz fontos „kelléke” volt a római civilizációnak). A romok ettől 50-60 méterre, keletre találhatóak, ma a bekerített vadaspark részei. Több kutató megfogalmazása szerint ez a hely, az itt kialakított élőkörnyezet azonos a római korban létező Osones településsel! Ennek a névnek módosult, átalakult formáját vélik felfedezni az „Aszó” kifejezésben. 

A második részt itt olvashatják.