Fejér évfordulós emlékei február 18-án

Csókot lopni… 

Az 1882-es lapszámunkat böngészve megakadt a szemem egy megmosolyogtató íráson, mely azt vitatta, hogy ki hogyan definiálja a csókot. Így szólt: – Mi a csók? Jogászkörben e kérdést vetették fel nem rég. Egy államügyész imígy definiálta: „A csók oly nyomtatvány, melynél az utánnyomás meg van engedve.” Egy bíró meg sajtóügyi eljárásnak nevezte, melynél a szájbeli eljárás mindig divatos volt, de legtöbbször a nyilvánosság kizáratik. Egy harmadik meg ekként definiálta: „A csók oly élvezeti cikk, melynek hamisítása miatt vád nem emelhető.”

A legnagyobb fogás 

Az 1970-es években csak úgy dübörgött a halkereskedés itthon. A velencei-tavi halászati szövetkezet elnöke, Szűcs Lajos akkori beszámolójából kiderült, hogy halexportjuk 1 millió 200 ezer forint volt. A velencei halászok 1971. évi tiszta nyeresége csaknem elérte a 3 millió forintot. – A velencei halászok életében a múlt évi 36 ezer forintos átlagjövedelem volt az évszázad legnagyobb fogása – írják 72-es februári cikkünkben.

Jósló cigány asszony 

1992-es februári újságunk egyik cikke egy jósló cigány asszony és egy felé járó hölgy közti párbeszédet taglalja. Pontosabban azt, hogy a cigány asszony hisz-e a jóslataiban, vagy ő is balgaságnak tartja mindazt, amit mond. – Mondja, maga hisz a jóslataiban? – kérdezi a hölgy. 

– Még nem gondolkoztam rajta soha. Anyámtól tanultam. Sokat jártam vele, ő meg nagyon értette, hogyan kell olyanokat mondani az embereknek, aminek örülnek – feleli a cigány asszony. – És arról tud, hogy az ilyesmi tilos? – kérdezte megint a hölgy. – Még nem szólt senki. Néha elzavarnak, de hát ezt megszoktam. Mindig összejön annyi, amennyi kell. Most épp lakodalomba készülök. Fodrászhoz jöttem.