Szívének egy darabját Vértesacsán hagyta – Az iskola egykori tanulója mesélt a diákévekről

Nézem a régi fotókat: az egyik az iskola előtt készült hétköznapi csoportkép, a másikon ugyanazok a lányok és fiúk matrózblúzban, öltönyben, nyakkendőben. Ahogy az egy tablóképen dukál. A felirat: „A Vértesacsai Általános Iskola VIII. osztálya. 1960-1968”

A csoportképen fentről a második sor jobb szélén Szoboszlai Katalin. Nem látszik rajta, hogy „kilógna” a sorból, pedig azt meséli, nehéz körülmények között, nehéz családi háttérrel nőtt fel. De a rossz emlékeket is megszépíti valamelyest az idő. Régen elkerült már Vértesacsáról, jó ideig nem is nézett felé, de az utóbbi években az öccsével és a húgával el szoktak látogatni a faluba. Olyankor elmennek, megnézik a régi szülői házat, felkeresnek egy-két helyet, de ma már – mondja - semmi sem olyan, mint régen. 

- Annak idején az iskola is máshol állt, több helyen is folyt a tanítás. A katolikus templom melletti „nagy” iskolán kívül jártunk a református templom melletti kicsi, nagyon rossz állapotú épületbe és volt egy harmadik is, már nem emlékszem, melyik utcában. Olajos padló, dohos falak, messze volt az akkori iskola attól a moderntől, ami ma áll a faluban. De, amikor gyerek az ember, mindenhol jól tudja magát érezni – idézte fel Tar Károlyné, Szoboszlai Katalin, aki arról is mesélt, hogy jó és összetartó volt az osztályközösség, délutánonként is együtt jártak labdázni, kirándulni, szánkózni. Az osztálylétszám 30-40 között alakult a 8 év alatt. Az osztályból többen is szép karriert futottak be, így pl. Blaumann Ferenc, aki ma Kazahsztánban főkonzul.

Katalin a tanárok mindegyikéről jó emlékeket őriz, de kiemelte Mohai tanítónénit, akinek a férje volt abban az időben az iskola igazgatója és a Bogó házaspárt. Bogó József volt felsőben az osztályfőnökük. Az általános iskolát követően többen is elkerültek Vértesacsáról. Katalin Bicskére járt gimnáziumba, majd Szombathelyre főiskolára, aztán Debrecenbe került. Ma is ott él, de azt mondja, Vértesacsa mindig a szíve csücske maradt. 

Lesz 55 éves osztálytalálkozó? – kérdezem. – Szerintem lesz! Mindig Vad Erzsi az egyik fő szervező, meg azok, akik még Acsán laknak. Én várom! És szívesen megyek, ha szólnak.