Amikor Székesfehérvár lakossága átélte a poklot

Számvéber Norbert a Székesfehérvárt érintő, 1944. december elejétől 1945. február közepéig tartó összecsapásokat elemzi majd az úgynevezett budapesti támadó hadművelet idején. A belépés díjtalan. A történész bizonyára nem ismeretlen a FEOL olvasói előtt. Legutóbb, tavaly októberben az 1956-os forradalom és szabadságharc idején lezajlott szovjet intervencióról készítettünk vele interjút.  

Ezúttal a téma számunkra, Fejér vármegyeieknek még húsbavágóbb, hiszen szűkebb hazánk 1944 decemberének első napjaitól egészen 1945. március végéig súlyos harcok színtere volt. A vármegye teljes területe 1944. december 27-ére már a szovjet 4. és 46. hadseregek kezére került, a német hadvezetés azonban már gyülekeztette a csapatokat Budapest felmentésére. Miután Bicskénél a déli irányú áttörés nem sikerült, a németek egy kisegítő csapás megindítását rendelték el: ez volt a Konrád II fedőnevű katonai akció. Az ellentámadás egyik hulláma 1945. január 7-én indult meg nagyjából Söréd és Magyaralmás térségében, s ezekben részt vett az 503. német nehézpáncélos osztály mellett a 23. német páncéloshadosztály és a 4. német lovasdandár is. A szovjet ellencsapások sem maradtak el. A harcok hevességére utal, hogy egy Sárkeresztes felől induló ellenlökés során a németek 57 szovjet harckocsit, amerikai gyártmányú Shermannokat lőttek ki sorban egymás után. De ez csak az egyik véres epizód a sok közül.  

Székesfehérvár először 1944. december 23-án esett el, majd miután 1945. január 22-én visszafoglalták a magyar és német csapatok, március 22-én újra Sztálin Vörös Hadseregének kezére került a város. Az ellentámadásra a parancsot január 21-én adták ki, s nem csak magyar (elsősorban a kiválóan küzdő Ney-féle különítmény) és német, de kevesen tudják, hogy a Waffen (harcoló) SS-alakulatok kötelékében holland, dán és norvég önkéntesek is részt vettek a kegyetlen éjszakai küzdelemben. A háború menetét döntően azonban ez már nem változtathatta meg, a végkifejletet csak késleltette, mert a szovjet Ukrán Front csapatainak előőrse 1945. március 22-én, 23-án ismét elérte Székesfehérvár peremkerületét. A történelem kereke megint fordult egyet.