Negyven évvel ezelőtt halt meg Ian Curtis, a Joy Division énekese

Hétfőn lesz negyven éve annak, hogy Ian Curtis, a Joy Division együttes frontembere öngyilkos lett. Az énekes-szövegíró hatása napjaink rockzenéjében is érzékelhető, örökségét egykori zenésztársai is igyekeztek tovább vinni.

Ian Kevin Curtis a Manchesterhez tartozó Stretfordban született 1956. július 15-én munkáscsaládban. Az észak-angliai iparváros egyik lakótelepén nőtt fel. Bár verseket már iskolás korában írt, azokat megtartotta magának. Nagy hatást gyakoroltak rá William S. Burrows, Nietzsche, JG Ballard és Franz Kafka művei, a zenében David Bowie, a Velvet Underground és Iggy Pop volt az idolja.

Tizennyolc és huszonkét éves kora között számtalan munkahelye volt, lemezbolttól kezdve munkaközvetítő központig számos helyen dolgozott.

A fordulatot életében egy koncert hozta meg: 1976-ban Manchester egyik kisebb klubjában, a Lesser Free Trade Hallban lépett fel a még befutás előtt álló Sex Pistols. A koncerten találkozott Bernard Sumnerrel és Peter Hookkal, akik alakuló zenekarukba énekest kerestek. Megalakult a Warsaw, amely 1977-ben Stephen Morris dobos csatlakozásával lett Joy Division.

A csapat kezdetben nyers punkzenét játszott, a stílus 1979-re csiszolódott jelentősen. Első lemezüket az akkoriban alakult független kiadó, a Factory Records adta ki. Az 1979 júniusában megjelent Unknown Pleasuresön sötét tónusú, lüktető zene hallható, amelyet Sumner csengő gitárjátéka, Hook szokatlan basszusdallamai és Morris sokszínű dobjátéka mellett a Martin Hannett producer által kreált zörejek alakítottak. Az anyagot Curtis hideg és komor éneke, irodalmi mélységű, elgondolkodtató szövegei tették teljessé.

Az énekes még 1975-ben megnősült, négy évvel később megszületett kislánya, Natalie. A zenekar a lemez sikere és a koncertek hatására befutott Nagy-Britanniában, de Curtis egy fellépés után epilepsziás rohamot kapott. Betegsége időről időre jelentkezett, nem egyszer koncertek alatt.

Orvosa erős gyógyszereket írt fel és teljes visszavonulást kért tőle, miközben egy világhírnévre pályázó rockzenekar frontembereként élte életét, alkohollal és kevés alvással. 1979 októberében Brüsszelben a Plan K-ben koncerteztek, Curtis itt ismerkedett meg egy belga rajongóval, Annik Honoréval, akihez hamarosan szerelmi szálak fűzték.

A Joy Division 1980. május 2-án a birminghami egyetemen lépett fel utoljára. A 23 éves énekes alig több mint két héttel később, május 18-án bezárkózott macclesfieldi otthonába, megnézte Werner Herzog Stroszek című filmjét, meghallgatta Iggy Pop The Idiot című lemezét, majd felakasztotta magát. A zenekar másnap, május 19-én indult volna amerikai turnéra.

A Closer című második album már posztumusz jelent meg 1980-ban. Ezen olyan, azóta klasszikussá vált felvételek szerepelnek, mint az Atrocity Exhibition, az Isolation, a Heart and Soul, a 24 Hours vagy a Decades. Love Will Tear Us Apart című kislemez-dalukat az elmúlt négy évtizedben olyan előadók dolgozták fel, mint a Cure, Paul Young, a Simple Minds vagy a Nouvelle Vague.

„Sok oka van annak, miért választotta Ian a halált. Ezek közé tartozik, hogy képtelen volt dönteni családja, vagyis felesége, Debbie és kislánya, valamint belga szerelme, Annik Honoré között.

Folytonos lehangoltságát mélyítette a gyógyszerek és az alkohol együttes fogyasztása, emellett epilepsziás rohamai egyre súlyosabbak voltak” – mondta Anton Corbijn holland rendező és fotóművész, a zenekar egykori barátja 2009-ben Budapesten. Corbijn 2007-ben Control címmel Ian Curtisről és a Joy Divisionről készítette első játékfilmjét.

A megmaradt három tag Curtis halála után néhány hónappal New Order néven folytatta tovább. Zenéjében, szövegeiben egyaránt egy könnyebben fogyasztható, bár színvonalas irányt választott. A New Order koncertjein 1998-tól kezdve játszott újra Joy Division-dalokat.

A New Orderrel 2007-ben szakított Peter Hook, aki az elmúlt tíz évben a Joy Division munkássága előtt tisztelgő zenekarral, a Peter Hook & The Lighttal járta a világot és két alkalommal, 2013-ban és 2018-ban Budapesten is koncertet adott.

„Nagyon kevesen vannak, akik a Joy Divisiont élőben hallhatták játszani. A Light a lemezek anyagát játssza el, de a Joy Division a koncerteken sokkal élesebb és punkosabb volt, amit nem érdemes megpróbálni visszaidézni. Amikor felrakok egy lemezt tőlünk, eszembe jut, bárcsak több dolgot csinálhatunk volna együtt” – mondta Peter Hook a napokban egy interjúban.

Az énekes halálának évfordulóján, május 18-án hétfőn Bernard Sumnerrel és Stephen Morrisszal élő internetes műsorban (United We Stream) hallható beszélgetés.

Ian Curtis és a Joy Division hatása máig érezhető számos európai és amerikai együttes zenéjében, ezek közé tartozik az Editors, az Interpol, az Elbow vagy a Killers.