Váratlan helyről veszélyezteti a nyaralást a munkaerőhiány

Címkék#Adriai tengerpart #Horvátország #világítótorony

Az adriai munkaerőhiány a hajózás biztonságáért felelős részleget is elérte: nehezen találni személyzetet a sziklazátonyok jelzőrendszerének a kezelésére és karbantartására.

A hajózásbiztonsági horvát közvállalat, a Plovput március végén harmadszor is meghirdetett egy világítótorony-őri állást egyik isztriai létesítményébe – írja a Világgazdaság.

A Rovinjtól öt kilométerre a tengerből kiemelkedő Sveti Ivan (San Giovanni) nevű sziklaszirt két, egymást havonta váltó őre közül az egyiknek már 2020 őszén nyugdíjba kellett volna vonulnia, de nem tette meg, mert senkit sem találnak a helyére.

A leendő munkatárssal szemben nincs olyan sok elvárás, mint valaha, hiszen a jelzőrendszer részben automatizált.

Követelmény a középfokú iskolai végzettség. Fő feladata a világítóberendezés karbantartása, a meghibásodott lámpák cseréje, rossz látási viszonyok esetén a ködsziréna üzemeltetése, a meteorológiai folyamatok adatolása, közlése, a létesítmény minden helyiségének és környezetének a tisztán tartása, gondozása. Meg kell tanulnia a hajózás biztonságát és a mentési műveleteket támogató eljárások, eszközök és kommunikációs elemek nemzetközi GMDSS rendszerét, valamint B kategóriás (15 kilowattóránál nagyobb teljesítményű motoros vízi járműre alkalmas) hajóvezetői engedélyt kell szereznie. De mindezt egy egészségügyi és pszichológiai vizsga előzi meg.

Állandó készenlét

E munkáért havi nettó hétezer kuna (mintegy 350 ezer forint) fizetés jár. Ami mégis eltántorítja a jelentkezőket, az a munkarend. A világítótorony-őröknek ugyanis egy hónapig folyamatosan szolgálatban kell lenniük, távol a családjuktól, a semmi közepén. Ezen pedig az sem javít, hogy egy ledolgozott hónap után egyhavi fizetett pihenőidő következik. Most, április közepére végül megtört a jég. Csaknem másfél tucat pályázat érkezett, de az első rosta a pszichológiai teszt lesz, amelyből ki kell derülnie, bírja-e a jelentkező a magányt, valamint a magasságot, hiszen a torony 23 méter magas.

Az isztriai nem egyedi eset. A dalmáciai Vis szigetén található Stončica-fok világítótornyába nyolc évig nem találtak állandó őrt. A helyzet ott annyiban könnyebb volt, hogy lakott sziget lévén – némi pluszmunkával ugyan, de – a helyi kikötő munkatársai üzemeltetni tudták a partjelzőt, karbantartották a fénykibocsátó berendezést.

Az Adria horvátországi részén jelenleg 45 világítótorony üzemel. Ezek többsége a XIX. században épült, és mára műemléki védelem alatt áll. Éppen ezért a modernizálásuk is csak különös körültekintéssel lehetséges. A 2000-es évek első felében huszonkilenc parti létesítményt teljesen automatizáltak, a karbantartásuk pedig a cég szárazföldi munkatársaival megoldható, de tizenhat még mindig állandó személyzettel működik. Utóbbiak esetében azért van szükség a toronyőrökre, mert a parttól távol vannak, és probléma esetén azonnal közbe lehet avatkozni, esetenként a központból rádión érkező útmutatással. Ezekbe a szárazföldtől nemritkán többórányi hajóútra lévő tornyokba viszont az utóbbi években már szinte lehetetlen új személyzetet találni.

Exkluzív apartmanok

A Slobodna Dalmacija lap szerint a következő tíz évben a jelenleg szolgálatot teljesítő toronyőrök közel fele eléri a nyugdíjaskort, és ha nem változnak meg a trendek, vagy nem sikerül megoldani az objektumok robotizálását, az komoly problémát okozhat a tengeri hajózásban. Az Adria ugyanis tele van veszélyes zátonyokkal. Az őrök élete nem mindig volt ilyen népszerűtlen, sőt, a múlt században nagy presztízst jelentett a hajózás biztonságát támogató építményekben dolgozni. Akkoriban általában az egész család kiköltözött egy szirtre, szigetre, s a mesterség apáról fiúra szállt.

A horvát tengerparton mindenből megpróbáltak már turisztikai látványosságot csinálni, a világítótornyok sem képeznek kivételt ezalól.

A Plovput számos, a civilizációtól távol eső tornyában alakított ki exkluzív apartmanokat a turisták számára. Mind közül a legkülönlegesebb az Adria közepén található Palagružán van. A Splittől 124 kilométerre délre fekvő szigetre már eljutni sem olcsó. A transzfer Horvátország második legnagyobb városából 900 euró csak oda, az ott-tartózkodás költsége pedig további száz euró naponta. Olcsóbb, de hasonló természetközeli élményt kínál a Plovput például az Isztria délnyugati csücskén található Porer-torony szikláján. Ez csak két kilométerre van a parttól, így alacsony a transzferdíj.