egyezések

2019.02.08. 21:10

Da Vincié lehet a Londonban található Szűz Mária-szobor

Leonardo da Vincinek tulajdonítja egy olasz művészettörténész a londoni Viktória és Albert Múzeumban lévő The Virgin with the Laughing Child című, Szűz Máriát a nevető gyermekével ábrázoló szobrot, amelyet eddig a 15. századi mester, Antinio Rossellino alkotásának tartottak.

Léonard de Vinci (1452-1519), peintre italien. Autoportrait. Florence, musée des Offices (couloir Vasari). RVB-06223

Forrás: AFP / ROGER-VIOLLET / Collection Roger-Viollet

Fotó: Roger-Viollet

Ha feltevése igaz, ez az egyetlen szobor, amely fennmaradt a reneszánsz mestertől.

A terrakotta szobrot jövő hónapban fogják kiállítani Firenzében

azon a retrospektív kiállításon, amelyet a Strozzi-palotában rendeznek Leonardo mesterének, Andrea del Verrocchio (1435-88) firenzei reneszánsz művésznek szentelve – adta hírül a The Art Newspaper művészeti hírportál.

A kiállítás kurátora Francesco Caglioti, a nápolyi II. Frigyes Egyetem művészettörténész professzora.

„Mintegy ezer olyan részlet van, amely eloszlat minden kétséget, hogy Leonardónak tulajdonítsuk a szobrot”

- hangoztatta a professzor a La Repubblica című olasz napilapnak nyilatkozva.

Összevetve a szobor jellegzetes vonásait Leonardo 1503-ban készült Szent Anna című festményének jellemzőivel, Cogliati felhívta a figyelmet arra, hogy

a mosoly mindkét műalkotáson hasonló.

Hozzátette, hogy kulcsfontosságú tényező Leonardo technikája a szövetanyagok megfestésére.

„Nézzük meg a Madonna öltözeteit és a Leonardo által 1472-75 között festett Annunciation (Angyali üdvözlet) című festmény vörös köpenyét. Ugyanaz a technika az anyagok redőzését illetően”

- fejtegette.

A kérdésre, hogy a londoni múzeum kurátorai egyetértenek-e megállapításaival, közölte, „nem tudja, de reméli”.

Az 1465-ben készült szobrot a múzeum gyűjteményében Antonio Rossellinónak tulajdonítják.

A londoni intézmény szóvivője elmondta, hogy a szobor korai története ismeretlen és évek óta más-más művésznek, Rossellinónak, Leonardónak, Verrocchiónak és Desiderio da Settignanónak tulajdonítják, de egyik feltevés sem általánosan elfogadott.

„Először 1899-ben merült fel az, hogy esetleg Leonardo műve, így Caglioti professzor tanulmánya ismét megnyitja a vitát az alkotóról.

A V&A üdvözli a kollégákkal világszerte folyó vitát: folyamatosak a gyűjteményünket érintő kutatások” – tette hozzá.

A múzeum 1858-ben tett szert a műre, amely azóta soha nem hagyta el az intézményt.

Más Leonardo-szakértők kétkedve fogadják a felvetést.

„Nincs egyetlen szobor sem, amelyet Leonardo készített volna, így nincs összehasonlítási alap.

És a mosoly. Már Ernst Gombrich (A művészet története világhírű könyv írója) megmondta, hogy a Leonardo-típusú mosoly egy olyan kellék, amelyet Leonardo Verrocchiótól örökölt. De minden új véleményt üdvözlünk, ha van bizonyíték, ami alátámasztja” – hangoztatta Frank Zollner, a Lipcsei Egyetem professzora.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!