2021.04.15. 07:20
Ötszázhetvenöt éve halt meg Filippo Brunelleschi
Filippo Brunelleschi olasz építész, szobrász és ötvös, a reneszánsz egyik első nagy mestere, a firenzei dóm kupolájának megépítője ötszázhetvenöt éve, 1446. április 15-én halt meg.
Forrás: Shutterstock
Fotó: Shutterstock
Jómódú firenzei családban született 1377-ben. Jegyző apja jogi pályára szánta, de ő inkább az ötvösséget tanulta ki és elszegődött az ékszerészeket és fémműveseket is magában foglaló selyemszövő céh műhelyébe.
Első fennmaradt szobrai – Szent János kis bronzalakja, valamint Jeremiás és Ézsaiás próféta bronz mellszobra – a pistoiai katedrális Szent Jakab-oltárához készültek.
1401-ben részt vett a firenzei keresztelőkápolna (Battistero) második bronzkapujára kiírt pályázaton, amelyen a hét résztvevőnek Izsák föláldozását kellett megmintáznia. A zsűri Brunelleschit és Lorenzo Ghiberti művét találta a legjobbnak és közös munkára kérte fel őket, de eltérő stílusuk miatt Brunelleschi erre nem volt hajlandó, így végül Ghiberti készítette el a kaput.
A csalódott Brunelleschi barátjával, Donatellóval Rómába utazott, ahol az ókori római építészetet tanulmányozta, bejárta a régi romokat, jegyzetelt, rajzokat és számításokat készített, megfigyelte a kövek, téglák elhelyezkedését, az épületek statikáját, ekkor szerzett ismereteit később építészi munkájában kamatoztatta.
1404-ben tért haza, és a dóm munkálatainál lett tanácsadó.
Firenzében 1296-ban kezdték el építeni a város hatalmának és nagyságának demonstrálását szolgáló gótikus székesegyházat, amely 1418-ra már majdnem elkészült. Közepén azonban hatalmas lyuk tátongott, mert a városatyák azt szerették volna, hogy a monumentális épületet a világ legnagyobb kupolája koronázza meg, de ez akkor megvalósíthatatlannak tűnt. Senki nem tudta, a falak elbírják-e a terhet, hogyan lehet elkezdeni a munkát majdnem hatvan méter magasságban és hogyan lehet áthidalni a 45 méteres távolságot a nyolcszögletű falak között.
A kupola megépítésére kiírt pályázatot, amelyen régi vetélytársa, Ghiberti is indult, Brunelleschi nyerte köszönhetően annak a modellnek, amelyet Donatello készített számára.
Bruneschelli egyszerű, de zseniális módszerrel dolgozott, a kupolát alátámasztó állványzat, ideiglenes fazsaluzás és külső támívek nélkül valósította meg. A hatalmas kétrétegű, kolostorboltozati rendszerű kupola belső vázát mintegy négymillió téglából és kőből készítették, a tartószerkezet így egyszerűbb, a falazat súlya kisebb lett. A Bruneschelli által tervezett téglákat mindegyik falnál azonos magasságban, halszálkás falazással emelték, így az építmény végig egyensúlyban maradt. A kettős héjszerkezet miatt a kupola belülről tökéletes félgömbnek tűnik, míg kívülről csúcsosabb képet mutat. Az építkezés 1436-ra ért véget, a dómot akkor szentelték föl, még a laterna nélkül.
A munkához Brunelleschi számos találmányt dolgozott ki, és ő volt a világon az első, aki ezek közül egyikre (egy márvány szállítására szolgáló hajóra) szabadalmat kért.
Az építkezéshez találta fel az első tengelykapcsolóval ellátott emelődarut és ő valósította meg a lineáris perspektívát, azaz háromdimenziós modellek helyett két dimenzióban ábrázolta a felépítendő épületet. Sikeréhez hozzájárult, hogy mérnöki képzettséggel ugyan nem, de alapos matematikai tudással rendelkezett és tisztában volt a statika alapszabályaival.
Fő műve mellett más épületekre is tervezett.
Első fennmaradt középülete az 1419-ben megkezdett árvaház és kórház (Ospedale degli Innocenti), amely a homlokzatán végig futó hosszú, félköríves, oszlopos árkádsorral az antik klasszikus stílus újraélesztését jelentette. 1421-ben kezdett dolgozni a San Lorenzo bazilika régi sekrestyéjén, majd az egész templom átépítésén, eközben a hagyományos elrendezést az arányelmélet szigorú alkalmazásával korszerűsítette. A régi rekrestye az első reneszánsz centrális épületek egyike, egyszerű kockaterét csegelyek kötik össze a félgömb alakú kupolával. Következő nagy egyházi műve a csak halála után elkészült Santo Spirito templom, itt a bazilikális elrendezést fejlesztette tovább, a mellékhajók töretlenül futnak körbe a keresztház és a szentély mentén.
1441-ben kezdte építeni a Santa Croce templom udvarában a Pazzi-család kápolnáját.
A centrális teret itt több irányban kibővítette: előcsarnokot épített és a kupolával fedett szakaszt oldalirányban is kiszélesítette. A belső tér tovább bővült a szemközt található szentély négyzetes terével, melyet szintén egy kisebb kupola borít, a tökéletesen kiegyensúlyozott arányok hatását a színezés is hangsúlyozza.
1436-ban kezdte építeni a Santa Maria degli Angeli rotundáját, de ezt már nem tudta befejezni. Tervei szerint ez lett volna az első igazi centrális reneszánsz épület, amelyben a laternával koronázott, kupolás nyolcszögű teret nyolc kápolna bővíti. A világi építészet terén a Palazzo di Parte Guelfa mellett a legjelentősebb a firenzei Palazzo Pitti 1440 körül megkezdett épülete, amelynek befejezését már nem érhette meg. 1446. április 15-én halt meg, sírja a firenzei dómban található.
Brunelleschi a klasszikus mintaképeket követte, ugyanakkor rendkívül tehetséges és eredeti, alapos technikai tudással rendelkező mester, a racionális és harmonikus reneszánsz építészet legkiemelkedőbb alakja volt.
Borítókép: Filippo Brunelleschi szobra Firenzében