2010.04.25. 06:51
Megfakult emlékek őrzője
Emlékszem arra, amikor a tabló készítésébe fogtunk. Vitatkoztunk, hol, hogyan fényképezzenek bennünket. Kevésbé voltunk lazák, mint a maiak.
Nem is igen engedték, hogy lázadó énünk, érdeklődésünk, rajongásunk is megjelenjen a tablón. Fényképeink sorakoztak egymás mellett, s csak arról dönthettünk, ki mellett szerepeljünk. Valahogy mégis megjelentek a barátságok, összefonódások. Aztán a tablókép készítésének izgalma alább hagyott, helyét az érettségik, felvételik miatti lámpaláz vette át, a fotó pedig a szekrény aljára került. Tablónk ma is ott lóg az iskola falán, de a mostani diákok legfeljebb azért pillantanak a képre, hogy megmosolyogjanak egy tíz éve még trendinek számító frizurát. Akik még a középiskolák padjait koptatják, nem is sejtik, hogy egyszer csak mégis fontos lesz mindaz, amit az érettségi tablók jelentenek. Emlékeket, barátságokat, félelmeket. Belső énünket, lelkünk, személyiségünk egy darabját.