2010.10.26. 02:29
A cél és az eszköz
Idős barátommal álldogálunk a kisvárosban a téren, s a fejünket vakargartjuk: megrongált kandeláber, lógnak ki belőle a vezetékek.
Nem a világ legnagyobb felismeréseként, de egyetértőn megállapítjuk, hogy ez így komplett életveszély. Próbálom hívni a szolgáltatót, néhány százast elszúrok telefonköltségre, mire a sok automata hang után kapok valakit, akivel tárgyalni is lehet. Javaslom neki, ha lehet, siessenek, mert nem csak felnőttek levegőzünk a téren, hanem a csintalan aprónép is. Ígéri, félórán belül küld egy szakit. Küldött. Főhősünk kiszállt a furgonból, felmérte az elvégzendő munkát. Első lépésként visszagyömöszölte a meggyötört vezeték köteget, majd az autóban történő hosszas matatás után előhúzott egy papundekli darabot, s a keménypapírt akkurátusan feldrótozta a nyílásra. Öreg barátommal egymásra néztünk, bízva abba, hogy a diszkóból haza induló ifjúság nem itt vezeti le majd az erejét, s nem rombolnak újra. Felvetődhet még a kérdés: a szerelő munkalapjára mit írt fel a diszpécser?
