2011.09.08. 11:23
Csak kérdezünk
Mondják, a remény hal meg utoljára. Márpedig mostanáig naivan reménykedtünk: a fehérvári önkormányzat megnyugtatóan lezárná egy hosszúra nyúlt ügy végét. Megoldaná a város egyik legfontosabb kulturális intézményének sorsát.
Néhány éve csúfos, tragikomikus kutyakomédia után sikerült többszöri nekifutásra igazgatót választani a szakma és a Vörösmarty Színház kollektívájának véleményét figyelmen kívül hagyva. Most, hogy úgy tűnt belátták, tévedtek, azt hittük, kiköszörülik a csorbát. Új, tiszta lappal nyugodtabb légkörben folytatódhat a munka a teátrumban.
Ám tegnap a remények szertefoszlottak: az önkormányzat közgyűlésének ismét sikerült megaláznia mindazokat a színházi szakembereket, akik vették a fáradságot, hogy terveiket papírra vessék, színházról szóló álmaikat, pályázatukat ismertessék az illetékes bizottsággal, a színház dolgozóival. Tegnap rendeztek egy szavazási komédiát - nem tudjuk másképp nevezni - mondván, hogy erre szükség van a pályázat érvénytelenítéséhez. És ezzel bohócot csináltak tisztességben megőszült színházi szakemberekből, akik, naná, hogy nem kapták meg a szükséges voksokat...
Persze - ha nem is ebben a tragikomikus formában, de - erre számítani lehetett, hiszen az önkormányzat már hétfőn este kiadott egy közleményt, miszerint kedden mégsem választ új igazgatót. Az ok igen homályos: a még meg sem született önkormányzati törvény. Amiről ugyebár senki semmit nem tud. A nyilatkozat viszont azt sejteti, hogy nem lehet öt évre igazgatót választani, ha nem tudjuk ki lesz a fenntartó...
A hír hallatán csak hüledezve találgat az ember. Vajon mi következik ebből? Csak úgy odaadják a város színházát az új fenntartónak? Ha szakmailag és emberileg jó az új igazgató, az megkötné az új fenntartó kezét? Fehérvár önkormányzata nem tudná, hogy mi lesz az új törvényben? Kik és hol döntenek majd a jövőben egy város színházáról? Mert a közlemény azt sejteti: Fehérvár színháza egyetlen pillanat alatt központi irányítás alá kerülhet. És ha így van, vajon kik diktálnak majd fentről, a közönség és a művészek feje fölött arról, mennyiből és mit kell itt játszani? Sőt talán arról is: kik játszhatnak egyáltalán? És főleg: kinek az igazgatása alatt?
Csupa kérdés, amire egyelőre nincs válasz. Egy a biztos: a megnyugvás helyett csak a káosz fokozódik...