Egy befeketített szeptemberi nap margójára

 Az emberek a döbbenet után lassan látni kezdtek. Látni azt, hogy a gazdaság mégsem olyan stabil, mint hitték, mint ahogy azt mutatták feléjük. Érezni kezdték, hogy a biztonság mégsem olyan egyszerű dolog, s talán ma már jobbnak látja mindenki, ha önmagára vigyázz, mint sem arra várni, hogy majd vigyáznak ránk.
Az emberek észrevették azt is, hogy 2001. szeptember 11-ével elindult a természetben is egy végeláthatatlan folyamat, amely talán visszafordíthatatlan. A légszennyezés, a vizek szennyezettsége mind- mind példa erre.
Azonban a tragédia rádöbbentett arra is, hogy nem vagyunk egyedül, és, hogy felelősséggel tartozunk egymásért. Ahogyan arra is, hogy elég egy pillanat, egy fentről jövő, halk sugallat és hamar vége lehet mindennek, a világnak, az életnek. Csendesen, észrevétlen eltűnhet minden a tudtunk nélkül.
Ahogy azon a szeptemberi napon is, hirtelen, váratlanul leomlott a Világkereskedelmi Központ ikertornya.
Hatalmas pofon volt ez az emberiség számára. Egy olyan csapás, melyben csak bízhatunk, hogy többször nem csattan el.