Megfogalmazták ünnepi üzeneteiket a magyar egyházi vezetők

Jézus születése az egész emberi életet értelmező, átható örömhír, amely minden élethelyzetben reményt ad – mondta Erdő Péter bíboros, prímás. Az egyházi vezető hangsúlyozta: a keresztények hite abban teljesedik ki, hogy az emberrel sorsközösséget vállaló Isten szeretete erősebb, mint a halál, ez az, ami a kereszténységet optimista világnézetté teszi.

E nélkül az életet értelmező lényege nélkül a karácsony nem több egy világnapnál vagy fesztiválnál, amelyen évről évre összejönnek és jól érzik magukat az emberek.

Erdő Péter kitért arra: az ünnepre készülő keresztény pontosan látja, hogy karácsonykor sem csak öröm van a világban. Ilyenkor is van szenvedés, betegség és halál, ettől azonban nem veszíti el derűjét, mert

„Isten szeretete bevilágítja a szomorúságot és értelemet ad a szenvedésnek is”.

A karácsonyi örömhír ugyanakkor nemcsak ajándék, hanem feladat is: a beteg, magányos vagy éppen utolsó napjaikat élő emberek is a „mi közösségünkhöz tartoznak, és joggal tartanak számot a szeretetünkre” – fogalmazott.

A bíboros beszélt arról is, hogy miközben vannak Európában a keresztény ünnepeket és szimbólumokat érintő konfliktusok, itt-ott megpróbálják a közterekről, intézményekből eltávolítani vagy meggyalázni a keresztet, újabban látszik egy ezzel ellentétes folyamat is. Mintha a nyugati civilizáció elért volna egy szakadék szélére, ahol megtorpant, és rádöbbent arra, hogy gyakorlati következményekkel is jár, ha nincs mélyebb, az e világi életen túlmutató értelme semminek. Emiatt felmerül benne, hogy mégiscsak szüksége van a régi, már-már elfeledett hitére, és újra felfedezi azt. Hozzátette:

„Minél többet tudunk a világról és benne az emberről, minél több dolgot fedeznek fel a fizikusok, a csillagászok vagy a genetikusok, annál inkább felismerjük, hogy mennyire nem magától értetődő az élet, az, hogy van egy hely a világmindenségben, ahol élni tudunk.”

Az ember beleborzad, hány feltételnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy kialakuljon az élet, és milyen sok minden kell pillanatról pillanatra ahhoz is, hogy fennmaradjon.

Ebben a bizonytalanságban az életbe vetett bizalom alapja a „személyes Isten, aki szeret minket, aki sorsközösséget vállalt velünk”. Ha pedig ő a garancia, akkor ennek következménye van, akkor az ember bízhat a jövőben, merhet családot alapítani, és van értelme a nagyobb közösségek, népek sorsának is.

„Az ünnep ajándék, amit el kell fogadni”

Az ünnep nem feladat, amit el kell végezni, hanem ajándék, amit el kell fogadni, részesedés, amit hagyni kell megtörténni – mondta Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke.

A református püspök szerint a „jól szervezett tömegtársadalom” sok mindent átvállal az egyes embertől a hétköznapokban. Központilag szervezett a munka és a munkába járás, a gyermekek iskolai, óvodai felügyelete, és a „tömegmédia gondoskodik a szabadidőnk valamiféle eltöltéséről” is.

Az ünnep idején azonban „ellép mellőlünk a jól szervezett társadalom”, az ember pedig úgy érzi, hogy magára marad a feladattal, hogy ünnepeljen.

Ráadásul „ünnepeink kereskedelmi megszállása” egyfajta megfelelési kényszert is eredményez: sikerül-e mindent időben beszerezni, sikerül-e mindenkinek a kedvére tenni, sikerül-e – most már ez is kérdés – nagyobb felfordulás nélkül túljutni az ünnepen.

Az ünnep megünneplésével kapcsolatos fokozódó szorongás és az aggodalmak mögött valójában „civilizációs gond van”.

A mai ember mintha elvesztette volna érzékenységét a szent iránt, elkoptak a „sejtései arról, hogy mi az elkülönített idő és az elkülönített hely”

- mondta.

Bogárdi Szabó István szerint „az a mi drámánk”, hogy „képtelenek vagyunk beleoldódni az ünnepbe”. A gyermekben még ott van az egyszerű és eredendő tudás, hogy maga az ünnep megajándékozza őt, anélkül, hogy ő maga megcsinálná. „Ha ezt el tudnánk fogadni, akkor az összes karácsonyi kellék, ami körülvesz és sokszor frusztrál bennünket”, a helyére kerülne.

„Vigasztaló, nem ünneplő egyházra van szükség”

Olyan egyházra van szükség, amely nemcsak az ünnepnapokon látszik, hanem vigasztaló egyházként képes jelen lenni az emberek hétköznapi életében – mondta a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspöke.

Fabiny Tamás hozzátette: az ünnep mindig esélyt ad az emberek megszólítására. Az egyházak nagy felelőssége, hogy mit tudnak kezdeni azokkal, akik karácsonykor a látóterükbe kerülnek, mert elmennek a templomba éjféli misére vagy megnézni egy betlehemes játékot. Hozzátette: szeretné, „ha a ritkábban templomba járók nem a dorgáló egyház felemelt mutatóujjával találkoznának, hanem nyitott, befogadó közösséggel”.

„Vigasztaló egyházként kell jelen lennünk híveink életében, akik között sok az idős, a beteg, elesett és Isten-kérdéssel vívódó ember, de a társadalom különböző rétegeit is vigasztalnunk kell, akiket más esetleg otthagy az út szélén”

- fogalmazott.

Borítóképünkön Fabinyi Tamás evangélikus püspök, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István református püspök (b-j) közös szolgálatban az ökumenikus imahét nyitó istentiszteletén 2016. január 17-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt