Több ezer hektárnyi erdőt vesz el a román állam egy magyar főnemesi családtól

A 9323 hektárnyi erdő visszaszolgáltatására vonatkozó 2007-es döntést 2014-ben óvták meg Vasile-Liviu Oprea volt Maros megyei prefektus (kormánybiztos) kezdeményezésére, a Securitate (a volt kommunista titkosszolgalat) Levéltárát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) által kibocsátott dokumentumra hivatkozva.

A dokumentum szerint Bánffy Dániel vagyonát nem a kommunista rezsim államosította jogtalanul, a vagyonelkobzás egy bírói döntés eredménye. A CNSAS perdöntőnek bizonyult dokumentuma a bukaresti törvényszék 1952. december 3-án hozott büntetőjogi ítéletét tartalmazza, amely szerint Bánffy Dánielt 8 év kényszermunkára és 10 év polgári jogvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélik 1940 és 1944 között emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt.

A CNSAS dokumentuma szerint Bánffy Dániel magatartása a Horthy-korszak idején „szembetűnően ellenkezett Románia érdekeivel és az erdélyi román lakosság érdekeivel”, és „ezen magatartással szembefordulva, a román állam elvette Bánffy Dániel vagyonát”.

A Giurgiu megyei törvényszék most alaptalannak minősítette és elutasította Bánffy Dániel örököseinek fellebbezését, amelyet a visszaszolgáltatási határozatot megsemmisítő bírói döntés ellen nyújtottak be.

A Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) három éve – az örökösök kérésére – állásfoglalást adott ki báró Bánffy Dániel állítólagos háborús bűnössége kérdésben. A NEB megállapította:

A háborús bűnösök ügyeire vonatkozó iratokat őrző magyar levéltárakban nem található olyan adat, amely szerint bármilyen peres eljárást folytattak volna ellene háborús bűncselekmények vádjával. Nem találtak adatot arról sem, hogy a román fél részéről kiadatási kérelem érkezett volna a magyar hatóságokhoz Bánffy Dániel ügyében háborús bűncselekmény vádjával.

Báró Bánffy Dániel (1893-1955) erdélyi földbirtokos 1940-ben lett képviselő a magyar országgyűlésben, az Erdélyi Párt színeiben. 1940. december 30. és 1944. március 22. között földművelésügyi miniszter volt a Teleki-, a Bárdossy- és végül a Kállay-kormányokban. A német biztonsági szervek 1944. októberében elfogták, mert bekapcsolódott a „kiugrási kísérlet” előkészületeibe, a fogságból decemberben sikerült megszöknie. A kommunisták 1951-ben kitelepítették rózsadombi házából, 1952-ben pedig a bukaresti népbíróság távollétében vagyonelkobzásra és nyolcévi kényszermunkára ítélte.