Kettő az egyben

Sokáig csak álmodoztunk az 50 négyzetméteres belvárosi téglalakásban, ahol két szoba volt ugyan, de az elrendezés miatt - kéménykürtők, beugrók, holt terek - valójában csupán másfél, plafonig zsúfolva bútorokkal, akár egy raktár. A mentő ötlet akkor adódott, amikor a szomszéd lakást eladásra hirdették. A kettőt egybe nyitva már élhető tér kínálkozna! Az elhatározástól a beköltözésig egy év telt el, de ebből fél év az ügyintézésre kellett.

Első lépésben betonig levertünk mindent, majd a kényesebb szakmunkák kivételével mi végeztük az átalakítást. Mindent alaposan megterveztem, ám akadt váratlan helyzet, ami pluszmunkát, időt és pénzt jelentett, vagy az elképzeléseket kellett módosítani. (A lakás alaprajzának megfelelően kicsinyített lapon elhelyeztem a bútorokat - koccra, s nem számoltam a padlót rögzítő szegéllyel, ami 4-5 centi is lehet.) Igényes munkát akartunk, olykor mégis kompromisszumot kellett kötnünk. Kiderült például, hogy a régi parkettát felszedve lehetetlen vízszintesen elteríteni a betont. Az épület lejt, s ha ragaszkodunk a vízszinthez, a bejárati ajtónál hat centivel (!) feljebb kerül a küszöb, vagy a másik oldalon kell ugyanennyire mélyíteni. Kérlelhetetlen voltam a villamos- és antennavezetékeket, drótokat illetően, így mindet a falba és a padlóba gégecsövezték be, s bár a három számítógép össze van kötve, mégsincs kábelrengeteg, ami a háziasszonyok átka.

A két lakás tükörképe egymásnak, de csak egyetlen falat nyitottunk. Az új részen kikötöttük a vizesblokkokat és a gázt. Csábított a gondolat, hogy az egyikben legyen zuhanyozó, a másikban sarokkád, de így nem kell sok ezer forintos rendelkezésre állási díjat fizetni.

A régi lakás nagyobbik szobájából - a konyhához közelebb lévén - ebédlőt alakítottunk ki, az abból nyíló kisebb szobába a családfő vette be magát. Az új lakás kisebbik szobáját kapta a két fiú, a nagyobbik szoba lett az ebédlővel szembenéző nappali, a konyhát pedig a magam kedvére rendeztem be dolgozó- és hálószobának. Ebből a helyiségből nyílt a spejz, ami most gardróbként funkcionál. A WC-t megszüntetve sikerült egy kis raktárt kialakítani, ahol van helyük a karácsonyfadísztől kezdve a sátrakig mindennek. Az új lakás fürdőszobájából műhely lett.

Az ebédlő színe a fehér fal mellett a bordó, a fiúk tengerkék falakat kaptak, a nappali sárga falaihoz a bézs és nyers színeket választottam, az én szobámban a halványzöld és a pisztácia uralkodik. Nagy kedvvel hangoltam össze a lakástextileket, sőt, a függönyök anyagából kárpitoztam át a székeket, varrtam párnahuzatot. Még ma is elégedetten nézek szét ezek láttán, de legalább ennyire jólesik a szabad tereket, üres falakat nézni. A háromerkélyes lakás takarítása más kérdés, azt majd máskor mesélem el.

A nagy lakás fenntartása többe kerül, s nem pusztán a dupla rezsi miatt. A közös költség megkétszereződött, dacára annak, hogy a családnak ugyanannyi a szemete, és a liftet sem használjuk többször. A szerződések már csak ilyenek...

Célszerű hivatalosan is bejelentkezni az új lakásba, a gázártámogatástól például azért estünk el, mert adataink nem egyeztek az ingatlanéval, hiába a magyarázat, hogy egy légtér...

Nem mellékes szempont: amíg hitel terheli az új lakást, megmarad a két helyrajzi szám. A tulajdonosnak két ingatlana van, ennek jogkövetkezményei lehetnek - például az adózásnál.