A télre nemcsak az élőlényeknek, a hétvégi házaknak is fel kell készülniük

A vénasszonyok nyarát még a legtöbb telektulajdonos megvárja, mert van abban valami bizsergető, hogy ősszel pólóban vagy anélkül sütöget az ember a nyaraló udvarán, de amint a kellemes, faleveleket elszínező időjárás átfordul igazi őszibe, fokozatosan kiürülnek a nyaralóövezetek. Ha betonra tapadt, ázott leveleket próbál felszakítani a dermesztő szél, akkor az már inkább borzongató érzést vált ki belőlünk, és megkezdődik a nyaralók, hétvégi házak, üdülők téliesítése. De mit is kell ezalatt érteni, mire is kell igazán nagy figyelmet fordítani?

A tél még a mai összezavarodott klímahelyzet mellett is biztosan tartogat egy-két szélvihart, nagyobb tömegű havat, akár hófúvást, de esőt és fagyot mindenképpen. Ezektől megóvni nem lehet az épületeket, de arra fel lehet őket készíteni, hogy átvészeljék a viszontagságokat. Hogy ne maradjon ki semmi, próbáljunk meg szisztematikusan haladni az ellen­őrzésekkel.

Az első értelemszerűen a tető és vele az összes függeléke. Ha van valahol szemmel láthatóan eltörött vagy csak megrepedt cserép vagy pala a héjazaton, akkor azt cseréljük, illetve cseréltessük ki. Ha magunk végezzük, használjunk tetőlétrát, hogy nehogy egy elem cseréje közben másik hármat is összetörjünk. A sötét padláson állva, felfelé nézve hamar megmutatják magukat azok a területek, ahol baj van, hiszen beszűrődik a fény. A héjazatot áttörő szerkezeteket, a kémények, a szellőzők, illetve antenna- és árambeviteli helyeket még szigorúbban ellenőrizzük! Az ereszcsatornát alaposan tisztítsuk meg az oda hullott őszi levelektől, hogy könnyen távozhasson majd a csapadék, ha eljön az ideje.

A lakásban a legelső a víztelenítés, hogy ne fagyjon el a rendszer. Erre szinte mindenki gondol, ahogy a bojlerre és a vécétartályra is, ám nem csak ebből áll a dolog. A csapok, víztárolók és zuhanykabinok felé futó flexibilis vízcsövek gyakran vetnek hurkot, amelyben a teljes víztelenítés után is jócskán megmarad a víz. Ha lehűl az idő, jó esetben csak jégdugó képződik belőle, de legtöbbször kilyukad a cső, és ha jő a kikelet, ott fog spriccelni a legjobban a víz.

A víztelenített vécével is van még teendő, ugyanis a bűzelzáróban álló vizet vagy ki kell venni, vagy fagyálló folyadékkal, esetleg téli szélvédőmosóval ellenállóvá kell tenni, hogy ne nyomja szét a fagy a porcelánt. A vízóraaknát takarjuk be, szigeteljük le, az óraállást írjuk fel, és tavasszal ellenőrizzük, hogy nem volt-e télen csőtörés. Ha igen, akkor a szolgáltatónál érjük el, hogy csak a vizet kelljen kifizetni, de a szennyvizet ne!

A víz után jöhet a villany. Mindent húzzunk ki a hálózatból, annak ellenére, hogy távozáskor lekapcsoljuk a villanyórát is, rögzítve természetesen az utoljára leolvasott adatokat. A hűtők leolvasztása esetén azok ajtaját hagyjuk nyitva, hogy ne fussa be őket a kellemetlen szagú penész.

Ha van vezetékes gáz, akkor azzal ugyanúgy járjunk el, mint a villannyal, vagyis főcsapot elzárni, óraállást felírni!

Amit a szem nem lát, az a szívnek nem fáj, vagyis a kerti bútorokat és az értékesebb eszközöket, szerszámokat, dekorációs kellékeket tegyük be az épületbe vagy egy zárható melléképületbe, hogy ne legyen szem előtt, ne buzdítsák behatolásra az arra járókat.

Természetesen arra nem kell senkit figyelmeztetni, hogy minden zárható ajtóra és kapura fordítsuk rá a kulcsot, ha távozunk, hiszen azt meg szoktuk tenni minden alkalommal, ugyanakkor nem árt gondoskodni egy lehetséges B tervről is. Zárás után, ha van a környéken olyan ismerős, esetleg állandóan ott lakó szomszéd, akiben megbízunk, hagyjunk nála egy kulcsot, felkészülve váratlan, azonnali beavatkozást igénylő krízishelyzetekre. Utóbbira csak akkor van szükség, ha jelentős a földrajzi távolság a téliesített nyaraló és az állandó lakhely között.

Hogy ne vesszen kárba az ingatlanra fordított anyagi és energiabefektetésünk, köthetünk egy kedvező biztosítást, vagyis hivatalos nevén egy nem állandóan lakott ingatlanra kötött lakásbiztosítást addig, amíg a nyaraló ép, és ha tavaszig történik vele valami, a biztosító – jó esetben – fizeti a károkat, persze attól függően, milyen csomagot igényeltünk szerződéskötés idején.

Talán a legfontosabb, hogy ne legyünk hűtlenek! Ha egész tavasszal, nyáron és az ősz jelentős hányadában el tudunk látogatni a nyaralóhoz, hogy ott pihenjünk és feltöltődjünk, akkor néha guruljunk el arra, és legalább járjuk körbe az elhagyott kertet, a hideg szél rángatta, tar gallyakkal integető gyümölcsfákat és a hó mázsás súlya alatt nyögő házat, mert gyakran megesik, hogy rés nyílik a pajzson, amelyet könnyű lenne azonnal betapasztani, de ha senki sincs, aki észreveszi a nyílást, súlyosbodhat a helyzet. Elég egy viharban elmozduló cserépre gondolni, amelyet pár perc alatt vissza lehet igazítani, de ha csak áprilisban megyünk arra legközelebb, addigra egy tucat cserép is lecsúszhat, és beázhat a plafon vagy akár alatta a parketta, és még sorolhatnánk.

Akár a felkészítéssel, akár a rendszeres ellenőrző látogatásokkal, akár mindkettővel párhuzamosan óvjuk az ingatlant, a lényeg, hogy minimalizáljuk a lehetséges károkat, melyekkel tavasszal szembe kell nézni.