Otthon is a színpadon – Kedvenceiről mesélt a színésznő

– Ez egy nagy méretű, bordó fotel, ami gyakorlatilag végigkísérte az életemet. A legelső házunkban, ahol gyerek voltam, imádtam benne időt töltetni: ebben olvastam, tévéztem, néztem meg az összes olyan filmet, ami meghatározó volt az életemben. Ebben citeráztam, de olyan is volt, hogy ebben aludtam. Valami egészen furcsa kötődés alakult ki ezzel a fotellel. Úgy alakult az életem, hogy rengeteget kellett költözni, és az otthon mint fogalom megszűnt létezni. Az volt a legfontosabb, hogy ezt a fotelt mindenhova magammal vigyem – mesélte a bordó fotelhez fűződő emlékeit Pálya Pompónia. – Amikor csak egy bőröndnyi holmim volt, akkor is – ha tudtam – vittem magammal a fotelt. Amikor erre nem volt lehetőség, akkor különböző helyeken szállásoltam el, akár éveken át. Most egy új lakásba költöztem, ez egészen olyan hangulatú, mint a legelső házunk, amit én utoljára otthonnak neveztem, és úgy érzem, itt most megtalálta méltó helyét. Úgy érzem, hogy pszichésen kapcsolódom ehhez a fotelhez, mert amit ő végigjárt, én is végigjártam. A viszontagságos időkben is mindig velem volt.

Nemcsak fizikai, de szakrális kötődés is kialakult a fotel és használója között.

– Ha beleülök, vagy csak rágondolok, mindig eszembe jut, hogy miken mentem keresztül. Rengeteg olvasásélmény és klasszikus film emlékét kötöm hozzá. Szerintem még külsőre is nagyon hasonlítunk.

A színvilága nagyon kedves számomra, bár már vannak rajta kisebb sérülések, égésnyom, viaszmaradvány. Egy-két helyen maradandó sérüléseket is szerzett, de számomra mégis olyan gyönyörű, pompázatos. Habár a formája klasszikus, de van egy olyan egyedisége, ami miatt minden stílushoz illik, minden környezetben ki tud teljesedni. Bárki bejön ide a nappaliba, azonnal oda ül be, és aki ebbe beül, azonnal megtáltosodik és mesélni kezd – fogalmazott Pompónia, aki azt is elmondta, szeretné, ha majd gyermekei életének is része lehetne ez a bútordarab.

Lévén, hogy riportunk alanya színésznő, megkérdeztük azt is, melyik az a színpadi kellék, ami emlékezetes számára, és a legközelebb áll a szívéhez. Nos, ez a különleges darab nem csak a színpadon volt a művésznő társa, ugyanis a mai napig otthonában őrzi a különleges darabot.

– Pintér Béla Szutyok című darabját próbáltuk a Vörösmarty Színházban, Hargitai Iván rendezte. Én a főszerepet kaptam meg, Rózsi karakterével küzdhettem. Azért is fontos ez nekem, mert ez az egyetemi gyakorlatom során történt, ami egy hallgató életében fokozottan jelentős, az első színházi megmérettetések között van. Ráadásul ez egy olyan szerep volt, ami nagyon sok szempontból ráébresztett a saját életemmel kapcsolatban olyan kérdésekre, amelyeket elmulasztottam feltenni magamnak. Egy nagyon összetett figuráról beszélünk, ő egy lelenclány, akit örökbe fogad egy vidéki házaspár. Nagyon-nagyon csúnyák a karakter fogai. A darabban készült nekem egy műfogsor, ami nagyon különleges élmény volt. Levették a mintát, és különböző verziók készültek belőle. Nagyon izgalmas volt a vállalhatatlan fogsorok között mazsolázni és válogatni, hogy vajon melyikkel lenne érdemes dolgozni, melyiket érzem magaménak – idézte fel az élményt Pálya Pompónia, aki a kellék elkészülte előtt saját kreációkkal – vattával és narancshéjjal – próbálta imitálni a majdani fogsort, így a próbák során már megszokhatta, milyen érzés így a beszéd, az artikuláció.

– Ennek a kelléknek egyszerre volt technikai, szakmai, valamint lelki és emocionális izgalma. Imádtam minden előadás előtt felvenni – fogalmazott Pompónia.