Az otthon lelke: a hobbisarok

Akár lakberendezési magazin címlapjára való otthon, akár egy átlagos társasházi lakás, mindegyiknek van egyedi „személyisége”. Ezt pedig nem más tükrözi, mint a házigazda lelkének lenyomata, azok az eldugott vagy látványos helyre költöztetett sarkok, szekrények, polcok, ahol megjelenik minden, ami a lakó szíve csücske. Igazából ezek a területek árulnak el legtöbbet a lakás használójáról: életfelfogásáról, kedvteléséről, elképzeléseiről. Azok például, akik a konyhában szeretnek alkotni és a vendégfogadás az életük, rendelkeznek minimum egy olyan szekrénnyel, ahol az ehhez kapcsolódó tematikus eszközök kapnak helyet. A polcrendszereken megbúvó színes kerámiák, üvegcsék, kristálypoharak a lakberendezés épp olyan látványos elemei lehetnek, mint bármilyen dísztárgy. S ha még funkciójuk is van – mert mondjuk a tálalás részei –, akkor a házigazda elmondhatja magáról: igazán egyedi és rá jellemző otthont sikerült kialakítania.

Hasonlóan izgalmas a gyűjtők otthona is: az, ugyanis, ahogyan tárolják szeretett tárgyaikat, szintén sokat elárul magáról a lakóról. Hogy rendszerezett területet tart fenn kedves tárgyainak vagy éppen a kreatív káosz jellemzi a hobbi „övezetet” – ez mind árulkodó jel. Ahogy az is, hogy a vendégek számára is láthatóvá, megtekinthetővé teszi a gyűjtő a tárgyait, vagy elrejti azokat a kíváncsi szemek elől? Mutatja büszkén, rendezi, porolja őket rendszeresen vagy éppen tematikus rendben a fiókokba, szekrényekbe rejtve várják a gyűjtemény darabjai, hogy néha előkerüljenek? Ha létezne „hobbilélektan”, ez mind fontos szerepet játszana az elemzés során.

Persze vannak, akiknek a hobbijuk lakáson kívülre esik, vagy éppen megegyezik a munkájukkal… Akkor a pihenősarok az, amely a leginkább megmutatja, milyen is az ember, aki az otthont uralja: van-e egyáltalán ilyen? Ahol elővehet egy jó könyvet, elfogyaszthat egy kellemes teát vagy ahol leültetheti a barátait egy beszélgetésre? A lakás „személyiségjegyei” közt számon tartjuk a színeket, illatokat, felhasznált anyagokat, textúrákat, és persze azokat a családi örökségeket is, amelyek szintén „mesélnek”. Az optimista ember világosabb színeket használ – legyen az a hideg vagy a meleg színek bármelyik árnyalata. A sötétebb tónusok borongóssá teszik az ember hangulatát; az otthon, a négy fal közötti lét épp a megnyugvás, felengedés helye kell, hogy legyen. A rideg anyagok keménységre utalnak, a természetesek pedig a harmóniára törekvésre. A dísztárgyaknak sok esetben funkcióik is lehetnek: így hasznosak