Kovács Máté beleszületett a színház világába

Ezúttal a Szabad Színház társulatának egyik oszlopos tagját kértük, meséljen szívéhez közel álló tárgyairól. Kovács Máté elmondása szerint beleszületett a színház világába, így nem csoda, hogy kedvenc tárgyainak, emlékeinek többségét szoros kapocs fűzi a Szabad Színházhoz. Egyik képünkön Máté szürke zakót visel, ami nem a véletlen műve.

– Egyszerű szürke zakónak tűnik, ám az érdekes benne az, hogy volt a Szín-Tér Egyesületnek egy Generációváltás nevű egész napos workshopja, amire egy kicsit késve érkeztem. Nagyjából tíz perccel a kezdés előtt észrevettem, hogy mindenkin van zakó, rajtam viszont nincs. Kimentem az Igéző (a Szabad Színház társulatának székhelye) elé és azon gondolkodtam, hogy honnan szerezzek most hirtelen egy zakót. Mit ad isten, a szemközti butik kirakatában megláttam ezt a szürke példányt. Úgy voltam vele, hogy én most azonnal átmegyek és megveszem, akkor is, ha lóg rajtam. Csodák csodájára a mérete tökéletes volt. Onnantól kezdve aztán végigkísért a zakó varázsa – emlékezett Kovács Máté. – Többen megdicsérték, hogy milyen elegáns és szép darab. Ráadásul az utána következő előadásainkban olyan szerepeket kaptam, olyan karaktereket kellett megformálnom, amelyekhez passzolt ez a ruhadarab.

A szürke zakó a Káosz című előadásban debütált, ahol Máté egy gátlástalan vállalkozót alakított. Azóta pedig megszámlálhatatlan előadásban bizonyult elengedhetetlen kelléknek a véletlen folytán beszerzett ruhadarab. Máté édesapja, Kovács Szilárd által – aki mintegy négy évtizeden át aktív tagja volt a társulatnak – szinte beleszületett a színházi világba.

– Ennek is köszönhető, hogy nagyon jó gyerekkorom volt, olyan, amit senkivel nem cserélnék el. Minden szerdán találkoztunk a társulattal, és egy kicsit olyan érzés volt, hogy egy apukám van, aki az igazi apukám, de mellette volt 10-15 „B verziós” apukám és anyukám is. Egy nagy családként működtünk és működünk ma is.

A társulat összetartását és összetartozását bizonyítja az a műanyag emlékplakett is, amelyet már közel három évtizede őriz Máté. A relikvián látható BÜJ 93 felirat a Basaharci Ünnepi Játékokat rejti, a szám pedig az évre, 1993-ra utal. A BÜJ története messzire nyúlik vissza, még az előző színházi generáció tagjaihoz.

– A csapat Esztergomban játszott egy fotótalálkozón. Az esztergomiak megemlítették, hogy ők minden július utolsó előtti hétvégéjén Pilismarótnál, a szobi révátjárótól nem messze lévő ártérben összegyűlnek, sátrat állítanak, bográcsoznak, zenélnek, egyszerűen csak jól érzik magukat egy hétig. A mieink a szíves invitálást komolyan vették és a következő évben megjelentek – mesélt az azóta már hagyománnyá vált esemény kezdetéről Kovács Máté. A két társaság – az esztergomiak és a fehérvári társulat – szinte egy családdá kovácsolódott az évtizedek során.

– Elmondhatom, hogy nem volt olyan év az eddigi életemben, amikor legalább egy napra ne mentem volna el a BÜJ-re. Ez egy szenzációs dolog. A két találkozás között eltelik egy év, de mindig családtagokként fogadjuk egymást. Ez egy varázs! – beszélt Máté az idén már 50. évfordulóját ünneplő BÜJ-ről.

Ajándékként érkezett Mátéhoz, egy különleges mez, amely a magánéletéhez és a színpadhoz egyaránt kötődik, emellett a jégkorong iránti rajongását is hivatott kifejezni. A Szabad Színház társulata meglepetésbulit szervezett Máté 30. születésnapjára, ekkor kapta a különleges ajándékot: a hokicsapat aktuális meze, rajta egy 30-as szám, illetve a „Máté” felirat. A mez története azonban ekkor még nem ért véget, ugyanis később, Máté legénybúcsúja alkalmával újabb meglepetés érkezett: két jégkorongjátékos, Orbán Attila és Sárpátki Tamás aláírása is felkerült a különleges ruhadarabra. A két sportoló a Bregyó beton hokipályáján várta Kovács Máté érkezését, akinek nem kis meglepetés volt, hogy a saját nevével ellátott, addigra már aláírt mezben játszhatott a két profival. Mint mondta, az élmény életre szóló volt.