Benda Gábor zongoraművész pünkösdvasárnap ad koncertet Rácalmáson

Partnere ezúttal Horváth Pluto József basszusgitáros lesz, aki bár a nívós jazz muzsika felől társult, de éppúgy tudja, hogy az előadott mű szerzőjének munkásságát Ferenc pápa apostoli áldásban részesítette. A művet aztán 2021 augusztusában az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan a budapesti Hermina-kápolnában, a Jeruzsálemi Szent-Sír Lovagrend szervezésében be is mutatták. Két éve az „Átjáró műfajok” címet viselő esten már tudható volt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Jézus életét is feldolgozni kívánó zongoraművész-zeneszerző lételeme az élő találkozás a legkisebb magyar lokalitások közösségeivel. A szakrális terek kiválasztása pedig túlmenően a téma tartalmán a zene iránti elköteleződésének is tiszteleg. Egyértelművé vált ugyanakkor, hogy a zenei élményen közös megélésén át, az ilyen kulturális rendezvényeknek, közösségépítő, és -megtartó erejük miatt is nagy szükség van. „Nagyon sok mindent hallgattam George Bensontól, Herbie Hancockon át, Leonard Bernsteinig bezárólag.” – mondta még három éve…

Mik a tapasztalataid most a templomi találkozások alkalmával?

- Mindig nagy élmény ezt a műsort szakrális terekben játszani. A művészetnek eleve az a feladata, hogy az evilági dolgokon túlmutasson, és ezek a helyek különösen alkalmasak arra, hogy az ember ráhangolódjon a koncertre. És ez így van a közönség esetében is. Persze akusztikailag is különleges élményt nyújt a templomban megszólaló zene. Pünkösd alkalmával, amikor a kereszténység a Szentlélek kiáramlását ünnepli, mind az előadók, mind a közönség egyfajta emelkedett állapotban érkeznek már a koncertre is. Valahogy benne van a levegőben az a könnyed lebegés, a szárnyalás, amelyet a katolikus művészetben a galamb szimbolizál, ahogy a Szentlélek galambként több alkalommal is megjelenik az Újszövetségben.

A zene is egyfajta beszélgetés az emberekkel, szomszédunkban háború zajlik… Mire van ma a legnagyobb szükségünk, hiszen az ördög nem alszik a kultúra területén sem?

- A legnagyobb szükség békére lenne, egy olyan békére, amely garantálja a kárpátaljai magyarok biztonságát is, hiszen ne felejtsük el, hogy már a háború előtt is rengeteg méltánytalanság érte őket. Abba belegondolni is szörnyű, hogy az a sok fegyver, melyeket a Nyugat most Ukrajnába szállít, milyen kezekbe jut majd. Ennek persze a művészethez nem sok köze van, de tavaly volt egy koncertsorozatom a szatmári térségben, közel az ukrán határhoz, és a Megmaradás Templomában való fellépésem után beszélgettem kárpátaljai magyarokkal: már akkor sem volt könnyű ott magyarként élni.