Tiszta beszéd

Charles Michel belga kormányfő pár nappal ezelőtt kijelentette: „Ultimátumot fogalmaztunk meg a visegrádi országoknak, amelyek megtagadják a szolidaritást és a migránsok befogadását. (…) …minősített többséget alkalmazunk az első szemeszter végén, hogy nélkülük hozhassunk döntést.”

Ez legalább tiszta beszéd. Még ha ismerős és fárasztó is. Nem új keletű tapasztalat, hogy a baloldali és liberális politikusok számára csak addig demokrácia a demokrácia, amíg hajszálpontosan egyezik a véleményükkel. Ha más irányt vesz, akkor nem demokrácia többé, hanem populizmus, szélsőjobboldaliság, radikalizmus, fasizmus és nácizmus.

Tényleg unalmas, ásítsunk nyugodtan.

Érdekesebb, hogy ugyanezek a politikai erők és politikusok hosszú ideje valamiféle élethazugságot dolgoztak ki maguknak, és kizárólag abban hajlandóak létezni. Magyarországon is, sőt, itt igazán. A bevándorlás álprobléma. A kerítés nem állítja meg a migránsokat. A kvóta nem létezik. Lehet, hogy a kvóta mégis létezik, de nem kötelező. Lehet, hogy a kvóta kötelező, de csak pár embert akarnak ránk erőltetni. A migránsok amúgy sem jönnek már. Ha jönnek is, nem akarnak nálunk maradni. Ami nagy baj, hiszen integrálódnak, és hasznot hajtanak Németországnak. Igaz, a németek már visszaadnák őket, de csak a szolidaritás miatt, hiszen a migráció és a terrorizmus között nincs kapcsolat. Hogy is lehetne: az iszlám a béke vallása.

Tegyük hozzá: a radikális iszlám pedig nyilván a radikális béke vallása.