Makádi Zsófiát nem akadályozza a vaksága, hogy teljes életet éljen

Október 15. a Fehér bot nemzetközi napja, ilyenkor a megszokottnál nagyobb figyelem hárul vak, vagy látássérült embertársainkra. Egyébként valahogy így kellene ennek lennie egész évben, világnapoktól függetlenül, de Makádi Zsófi azt mondja, vannak pozitív változások ez ügyben Magyarországon. A hangos jelzőlámpák, a beszélő bankautomaták és az érzékenyítő programoknak köszönhetően egyre odafigyelőbb társadalom érzése szerint már nem azt az elutasítást, vagy legalábbis nemtörődömséget közvetíti, mint korábban. A munkavállalás területén azonban van mit fejlődni, igaz, ebben Zsófinak szerencséje - vagy még inkább kitartása - volt eddig.

Pécsen, majd a SOTE-n végzett pszichológusként 8 éve, s azóta folyamatosan dolgozik, jelenleg több városban is. Tatabányán él, de Budapest mellett Székesfehérváron is vezet tanácsadást. Nagyon sokat ingázik, ez lehetne könnyebb, de vakként több kompromisszumot kell megkötnie. A céltudatos, lendületes Zsófi azonban nem adta fel soha: önéletrajzában nem is szerepelteti, hogy vak, mert vallja, a munkáltatók hajlandóak a párbeszédre, ha nincs előítéletük. Viszont ha egy bemutatkozó anyagban fogyatékosságról olvasnak, tudatlanságból sokszor azonnal kirostálják a vak jelentkezőt.

A huszonéves lányt a magánéleti boldogság is megtalálta, párja látó. És Zsófi nagyon szeretne kisbabát is...