Hegedűs Ágota, a sokoldalú démon

A székesfehérvári Hegedűs Ágota foglalkozik néhány dologgal. A teljesség igénye nélkül: reklám, marketing, pilates, szervezés, család. E beszélgetés azonban nem ezek apropóján készült, hanem az Országos Könyvtári Napoknak a VMK Széna téri könyvtárában rendezett Hegedűs Ágota-felolvasóestje miatt. És a Gyalázatosan jó csokis süti című programon még süti is volt, igen.

- Hova raknád el a felsoroltak között az írást?

- Utánuk. Mikor már kész minden, általában péntek délután - de csak ha van gondolatmorzsa. Fontosságban pedig körkörösen ambuláns a helyzet.

Hegedűs Ágota író, költő (Fotó: Csapó Gábor)

- A testednek valamikor a röplabdával, tánccal, később a kerékpározással, a pilatessel adtad meg a magáét. Az írás mint teremtő tevékenység mit mozgat meg benned, és mit hoz ki belőled? Felértékelődik-e általa a jobbik éned?

- Nincs jobbik énem. Rosszabbik se. Van a test, ami nem működik a fej nélkül. Kellenek egymásnak, de ha nem megy az írás, akkor elmegyek edzeni, és közben rájövök, hogy a Delete gomb nem véletlenül van a klaviatúrán. Simán kidobok több ezer karaktert. Ami marad, az viszont sokszor segít elolvasztani a fejemben zajló jégtáblákat. Írás közben értek meg sok mindent.

- Többes a műfaj: verselsz, novellázol, rövid és hosszabb formákban is keresed, megtalálod a helyed. Miért születik meg egy téma prózában és miért lírában?

- Vannak témák, amik motoszkálnak egy ideig a perifériás látásomban, aztán bekúsznak a fókuszba. Akkor megírom. Még soha nem ültem le úgy, hogy itt és most akkor nagy vers születik. Vagy nagy próza. A szöveg egyszer csak kész, valamin hónapokat javítgatok, a határidőseket pedig sűrűn, sokszor átolvasom. Soha nem küldöm el azonnal. Kicsit szikkasztom, forgatom. Vers ugye az, ami annak néz ki. A tördelés is eldöntheti egy szöveg sorsát, bár a vers azért esszenciálisabb, prózában is van százezer karakteres írásom, és van féloldalas is. Emellett recenziókkal, tudósításokkal, elvétve kritikával is foglalkozom.

- Kemények a témáid: megalázottság, drog, elvágyódás, női szerepek. Nyilván felmerül a kérdés a saját élményanyagról. Van-e ilyen, s ha van, az mennyiben segíti a megformálást?

- A témák kemények. Körülöttem forognak, élnek, szembe jönnek. Mindenkit megírok a környezetemből, semmit, senkit nem kellene kitalálnom, súlyosan fura élethelyzetekkel találkozom. Sok emberrel vagyok körülvéve, imádom őket, mesélnek. Vagy nem is kell megszólalniuk. A kontextus viszont nem mindegy, az, hogy hova rakom őket, kifordítom, ráhúzom, vagy továbbképzelem. Néha elég egy párbeszédet végighallgatni a boltban, sorban állás közben.

- Blogokra, online felületekre is írsz. Megfogalmazható-e egyfajta írói ars poetica a reklámszakember szempontjából? Legyen az író jelen a lehető legtöbb felületen?

- A blogok, online felületek adják magukat. Másrészt az írott szakirodalom, és a kiadók is válságban vannak. A komoly szakfolyóiratok online is működnek, és természetesen személyes kapcsolatok is segítenek abban, hogy megjelenjek. Ezek a szövegek semmit nem veszítenek az értékükből, csak azért, mert a neten olvashatók. Publikálok azonban kézzelfogható formában is, az Élet és Irodalomban, a Műútban, Parnasszusban, csak ezek nem populáris, hanem réteglapok. Minden írónak el kell döntenie, hogy melyik utat választja. Nekem nem fekszik a lektűr, bár Danielle Steel stílusában, vagy coelhos idézetes könyvként már biztosan megjelent volna a hegedűsösszes . S bár kicsit későn, negyven fölött kezdtem publikálni, nem vagyok kétségbe esve. Ha jön a kötet, jön, ha nem, olyan nincs.