A póznára húzott kalácsok története

Erre hasonlít a kürtőskalács alakja is, amelyet egyes mondák szerint a tatárjárás idején „találtak fel” a hegyekben, barlangokban menedéket kereső székelyföldiek. Itt – a hiedelem szerint – egy székely asszony összekeverte a maradék lisztet a hamuval, majd kürtőskalácsokat sütött, azokat póznára húzta, így mutogatták a tatároknak, hogy van élelmük.

Hozzávalók: 1 kg liszt, 1 egész tojás, 3 tojássárgája, 5 kanál porcukor, 10 dkg vaj, 3 dkg élesztő, 8 dl tej.

A tészta alapanyagaiból a fánkénál keményebb tésztát dagasztunk, ezt ruhával letakarjuk, majd 1 órán keresztül meleg helyen kelesztjük. A tűzhelyet előkészítjük. A sütőfát – amely jellemzően egy 10–12 centiméter átmérőjű 30–35 centiméter hosszú fahen­ger – bevajazzuk.

A kelt tésztából egy kistányérnyi adagot kiveszünk, abból lisztezett deszkán ujjnyi széles csíkokat sodrunk egy hosszban, s kevés hézagot hagyva a sütőfára tekerjük. Az ujjunkkal lelapítjuk, hogy a tészta mindenütt összeérjen és eltakarja a fát. Ezt a hengert – hogy autentikus legyen – két téglára vagy vastartóra helyezzük, és állandó forgatás mellett, égő parázs felett lassan sütjük.

Amikor elkezd egyenletesen pirulni, olvasztott vajjal bekenjük, majd egy szűrön keresztül a porcukrot rászórjuk minden oldalára. A cukor a sütéstől szép barnára karamellizálódik, és az egész kalács szép fényes lesz. Ha ízesítésként dióval szórjuk, a tésztát sütés előtt kenjük be tojásfehérjével, így hintsük rá a kristálycukorral összekevert diót. Ezt is lassan sütjük, közben pedig vajjal kenegetjük, addig, amíg meg nem sül.

A kürtőskalács körülbelül 10–15 perc alatt sül meg, azután óvatosan leszedjük a fáról, és felállítva, fogyasztásig letakarjuk.