Magda néni százéves receptjei

Neki segítettem minap rendet tenni a házban, válogatni azt, ami már végképp a szemétbe való, megmenteni, amit megőrizni kötelesség.

– A teheneket délután ötkor hajtották be a legelőről, és én mezítláb szaladtam a rozoga fakerítéshez, ahogy meghallottam a kolompot. A kolomp a „főkolompos”, azaz az első tehén nyakában lógott, díszes szíjjal odarögzítve. Amikor kiürült az utca, csak az igari, cuppanós sár maradt utánuk – mesélte az unoka.

A sár ott a gyerekek legkedvesebb játékszere volt az 1900-as évek óta, ahogy a falubeliek mesélték. A fiúk és a lányok beleköptek a tenyerükbe, felmarkolták a sarat, és a frissen meszelt falhoz vágták. Azután nagyot kiáltottak: „Ekkorát szóljon az anyád valaga!” – Hát abban a faluban volt pedagógus Magda néni, anyám nagynénje. A házában ottjártamkor még nem volt fürdőszoba. A kert végében volt a budi, ami igazi kihívást jelentett egy nyolcéves városi lánynak, főleg sötétedés után. Esténként Magda néni mesélt a sparhelt mellett. Mesélt a fiúról, akit nagyon szeretett, és aki soha nem vette el feleségül. Aki egy papírdarabra leírta Magdának: „Szeretlek”. De végül, pusztán anyagi érdekből egy másik leányt vett el. A tanító néni azt az elsárgult cetlit féltve őrizte egy életen át, s azután már soha nem ment férjhez, azt beszélték a családban, szűzen halt meg. Így Magda néninek volt ideje összegyűjteni azt a kézzel írt családi receptkönyvet, amit együtt találtunk meg a nagy lomtalanítás közben, s abból választottuk az alábbi menüt: Erőleves marhamájból kukoricalisztes galuskával (lejegyezve: 1915. április 19-én), lerakott burgonya (lejegyezve 1914. december 9-én) és püspökkenyér mandulával és csokoládéval (lejegyezve 1914. december 14-én).

Kezdjük talán a főétellel, amit már sikerült is elkészítenem. Úgy idézem, ahogyan Magda néni anno, több mint száz éve megfogalmazta. Tehát: „A burgonyát szépen megmossuk és vízben feltesszük főni. Ha megfőtt, meghámozzuk és karikára vágjuk. Most a kolbászt is megfőzzük és karikára vágjuk. Egy pár tojást is megfőzünk és karikára vágjuk. Egy fél fej hagymát finomra megvágunk és zsírban megsütjük. Most előveszünk egy lábast (azt, amiben az asztalra tálaljuk), teszünk egy sor burgonyát, tojást, kolbászt (vagy sonkát). A hagymás zsírt megsózzuk és tejföllel összekeverjük, s evvel leöntjük. Ezt ismételjük addig, míg az egész massza elfogy. A tetejére tejfölt és zsemlemorzsát teszünk, s egy kissé átsütjük.”

Ehhez én csak annyit tennék hozzá a mai korszellem nevében, hogy ha lehet, 20 százalékos tejfölt használjunk, mert az krémesebb, és jobban hasonlít a régi idők házi tejföléhez. Használhatunk sót a rétegezéshez is.

Ezután lássuk a levest, amely nélkül egy igaz magyar ember nem ebédelhet meg, főként nem vasárnap.

„Tíz dekagramm marhamájat, sárgarépát, petrezselymet, hagymát karikára vágunk, kevés sóval, borssal összekeverjük, majd egy liter vízzel feltöltve egy óráig főzzük. Tálalás előtt egy-két leveskockát teszünk bele.” (Ezek szerint már több mint száz éve is volt leveskocka. Bevallom, erről nem tudtam. A korabeli receptkönyvbe még a márkáját is beleírta Magda néni, de ezt itt nyilván most nem idézhetem, mert még ma is létezik a cég. De folytassuk!) „Kukoricagaluska, hozzá: 3 dkg zsírt egy egész tojással, kevés sóval összekavarunk és 10 dkg kukoricalisztet hozzá keverünk, majd 1 dl forró vizet ráöntünk és állni hagyjuk. Ha kihűlt, még pár deka búzalisztet hozzá kavarunk, kanállal galuskákat szaggatunk és kifőzzük.”

És íme, a százéves desszert…

„Hat tojás sárgáját hat evőkanál cukorral habosra keverünk. Hintünk közé 4 evőkanál lisztet és ezzel jól elkeverjük. Hat tojás habját, 4 evőkanál lisztet, 6 dkg mazsolát, 6 dkg mandulát és 2 tábla reszelt csokoládét hozzákeverünk. Vajjal kikent, meglisztezett formába öntjük és megsütjük.”

Tálalják vidáman e százéves menüt!