Színesebb és édesebb, mint a hagyományos burgonya

Habár a hagyományos burgonyát még közel sem szorította ki a piacról, hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend az édesburgonya. Ma ismert őse Latin-Amerika területén fejlődhetett ki, első nemesített változata nagyjából ötezer évvel ezelőtt jelenhetett meg. Úgy tartják, Európába Kolumbusz Kristóf hozta be első, 1492-es felfedezőútjáról.

A burgonyavirágúak rendjébe tartozó növényt a krumplihoz hasonlóan gyökérgumójáért termesztik, habár fiatal levelei is alkalmasak emberi fogyasztásra. Felhasználhatósága sokrétű: főzhetjük, süthetjük, grillezhetjük és párolhatjuk, keverhetjük zöldségek közé, tálalhatjuk húsok mellé, készíthetünk belőle levest vagy főzeléket, sőt, még édességek alapanyagaként is felhasználhatjuk. Magas szénhidrát- és fehérjetartalma mellett A-, B- és C-vitaminban, béta-karotinban és proteinben is gazdag, azonban glikémiás indexe alacsony, így cukorbetegek számára is ideális választás. Tudták, hogy az édesburgonya háromféle színben létezik? Habár a legelterjedtebb az élénk narancssárga változat, kapható lila húsú és fehér fajta is – bár ezek jóval ritkábbak. Ízviláguk és állaguk minimálisan tér el csupán egymástól, így a különféle színek vegyítésével ízlelőbimbóink helyett elsődlegesen a szemeinket kápráztathatjuk el.

Habár sokan azt gondolják, az édesburgonya jóval egészségesebb a hagyományosnál, a valóság mégis az, hogy a két étel kalória-, fehérje- és szénhidráttartalma közel azonos. Ami az édesburgonyára nézve kiemelkedő előnynek mondható, hogy rendkívül magas az A-vitamin-tartalma. Egyes források szerint 100 gramm hagyományos burgonya 14 nemzetközi egységnyi A-vitamint tartalmaz, míg ugyanennyi édesburgonya 22000 egységnyit. Így tehát kalóriák ide vagy oda, nyugodtan vegyíthetjük a kétfajta burgonyát.

Mint azt már fentebb említettük, sokrétű felhasználásának köszönhetően számos ízletes fogás kísérőjeként is megállja a helyét az édes ízekkel kecsegtető batáta. Egy gyorsan elkészíthető sajtos-tejszínes csirkemellel tökéletes főétel válhat a ropogósra sült krumpliszeletekből. Mutatunk is egy alternatívát!

Kezdetnek foglalkozzunk egy kicsit az édesburgonyákkal. Hámozzuk meg és szeleteljük kedvünk szerint vékony csíkokra vagy vaskosabb hasábokra. Sózzuk, borsozzuk és hagyjuk egy kicsit állni. Közben kézbe vehetjük a csirkemelleket, két fő részére körülbelül 400 grammot. Ezeket is sózzuk, borsozzuk, majd lisztbe forgatjuk. Egy serpenyőben olajat hevítünk, majd magas fokozaton oldalanként egy-egy perc alatt körbepirítjuk a csirkemelleket. Kézközelbe veszünk 250 gramm reszelt sajtot, majd a csirkemellek egyik oldalára nyomkodunk egy-egy adagot, és a sajtos résszel lefelé visszarakjuk a serpenyőbe. Ezt néhány perc alatt rápirítjuk, majd a csirke másik oldalára is sajtot szórunk, a húst megfordítjuk és tovább pirítjuk. A sajtos bundával bevont csirkemelleket átrakjuk egy kisebb tepsibe. Aláöntünk 1,5-2 deciliter tejszínt – opcionálisan szórhatunk még némi reszelt sajtot a csirkemellek tetejére. A húsokat 180 fokos sütőben 15 percig sütjük.

Mindeközben az édesburgonyákat is hőhatás alá helyezhetjük: adott esetben a húsokkal egy időben is betehetjük a sütőbe egy külön tepsin. Ha a csirkék elkészülte előtt vagy után sütjük, akkor érdemes feljebb venni a hőfokot: 200-220 fokon nagyjából 20 perc alatt készre sülnek az olajjal befújt, bekent burgonyák. Alacsonyabb hőfokon természetesen hosszabb sütési idővel érdemes számolni.